HU/SB 3.15.40
40. VERS
- pītāṁśuke pṛthu-nitambini visphurantyā
- kāñcyālibhir virutayā vana-mālayā ca
- valgu-prakoṣṭha-valayaṁ vinatā-sutāṁse
- vinyasta-hastam itareṇa dhunānam abjam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pīta-aṁśuke–sárga ruha borítja; pṛthu-nitambini–széles csípőinek; visphurantyā–fényesen ragyog; kāñcyā–övvel; alibhiḥ–a méhekkel; virutayā–zümmögés; vana-mālayā–friss virágfüzérrel; ca–és; valgu–kecses; prakoṣṭha–csuklók; valayam–karkötők; vinatā-suta–Garuḍának, Vinatā fiának; aṁse–a vállán; vinyasta–pihent; hastam–egy kéz; itareṇa–a másik kézzel; dhunānam–pörgetvén; abjam–egy lótuszvirágot.
FORDÍTÁS
Öv díszítette, mely fényesen csillogott széles csípőit takaró sárga ruháján. Friss virágfüzért viselt, melyet a körülötte döngicsélő méhek emeltek ki. Kecses csuklóját karkötők ékesítették. Egyik keze hordozója, Garuḍa vállán pihent, a másikban pedig egy lótuszt pörgetett.
MAGYARÁZAT
E vers tökéletes leírással szolgál az Istenség Személyiségéről, ahogy a bölcsek saját szemükkel látták. Az Úr testét sárga ruha borította, mely látni engedte karcsú derekát. Azt mondják, ha Vaikuṇṭhán az Istenség Személyiségének vagy valamelyik társának mellkasát virágfüzér díszíti, azt mindig döngicsélő méhek veszik körül. Mindezt a bhakták rendkívül gyönyörűnek és vonzónak találták. Az Úr egyik keze szállítóján, Garuḍán nyugodott, másik kezében pedig egy lótuszvirágot pörgetett. Ezek az Istenség Személyisége, Nārāyaṇa személyes jellemzői.