HU/SB 3.15.43
43. VERS
- tasyāravinda-nayanasya padāravinda-
- kiñjalka-miśra-tulasī-makaranda-vāyuḥ
- antar-gataḥ sva-vivareṇa cakāra teṣāṁ
- saṅkṣobham akṣara-juṣām api citta-tanvoḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya–Neki; aravinda-nayanasya–a lótuszszemű Úrnak; pada-aravinda–a lótuszlábaknak; kiñjalka–a lábujjakkal; miśra–kevert; tulasī–a tulasī levelek; makaranda–illat; vāyuḥ–szellő; antaḥ-gataḥ–bejutott; sva-vivareṇa–orrukon át; cakāra–tette; teṣām–a Kumāráknak; saṅkṣobham–változást előidéző; akṣara-juṣām–a személytelen Brahman megvalósításához ragaszkodó; api–bár; citta-tanvoḥ–elmében és testben egyaránt.
FORDÍTÁS
Amikor az Istenség Személyisége lótuszlábának ujjairól a szél a bölcsek orrába szállította a tulasī levelek illatát, a bölcsek úgy érezték, testükben és elméjükben változás megy végbe, pedig mindannyian a személytelen Brahman felfogásához ragaszkodtak.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből kiderül, hogy a négy Kumāra imperszonalista volt, s a monista filozófiát képviselték, amely az Úrral való eggyé válást hirdeti. Amint azonban meglátták az Urat, a látvány megváltoztatta elméjüket. Az imperszonalista tehát, aki transzcendentális örömet érez, amikor arra törekszik, hogy eggyé váljon az Úrral, az Úr csodálatos, transzcendentális formájának láttán vereséget szenved. A szellő felkapta az Úr lótuszlábainak a tulasī aromájával keveredő illatát, s ennek az illatnak a hatására a Kumārák elméje megváltozott: bölcsebbnek látták, hogy bhakták legyenek, mintsem hogy eggyé váljanak a Legfelsőbb Úrral. Jobb az Úr lótuszlábainak szolgájává válni, mint eggyé válni Vele.