HU/SB 3.15.44
44. VERS
- te vā amuṣya vadanāsita-padma-kośam
- udvīkṣya sundaratarādhara-kunda-hāsam
- lobdhāśiṣaḥ punar avekṣya tadīyam aṅghri-
- dvandvaṁ nakhāruṇa-maṇi-śrayaṇaṁ nidadhyuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te–azok a bölcsek; vai–bizonyára; amuṣya–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vadana–arc; asita–kék; padma–lótusz; kośam–belül; udvīkṣya–miután felnézett; sundara-tara–még gyönyörűbb; adhara–ajkak; kunda–jázmin; hāsam–mosolyogva; labdha–elért; āśiṣaḥ–az élet céljai; punaḥ–újra; avekṣya–lepillantva; tadīyam–Övé; aṅghri-dvandvam–egy pár lótuszláb; nakha–körmök; aruṇa–piros; maṇi–rubinok; śrayaṇam–menedék; nidadhyuḥ–meditáltak.
FORDÍTÁS
Az Úr szépséges arcát egy kék lótuszvirág belsejéhez hasonlónak látták, mosolya pedig olyan volt, akár a nyíló jázmin. Az Úr arcát megpillantva a bölcseket teljes elégedettség töltötte el, s amikor tovább akarták szemlélni Őt, lótuszlábának körmeire pillantottak, melyek a rubinhoz voltak hasonlatosak. Így vették szemügyre újra és újra az Úr transzcendentális testét, s így végül elérték, hogy személyes formáján meditáltak.