HU/SB 3.16.6
6. VERS
- yasyāmṛtāmala-yaśaḥ-śravaṇāvagāhaḥ
- sadyaḥ punāti jagad āśvapacād vikuṇṭhaḥ
- so ’haṁ bhavadbhya upalabdha-sutīrtha-kīrtiś
- chindyāṁ sva-bāhum api vaḥ pratikūla-vṛttim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya–akinek; amṛta–nektár; amala–szennyezetlen; yaśaḥ–dicsőség; śravaṇa–hallani; avagāhaḥ–belépve; sadyaḥ–azonnal; punāti–megtisztít; jagat–az univerzum; āśva-pacāt–beleértve még a kutyaevőket is; vikuṇṭhaḥ–aggodalom nélkül; saḥ–az az ember; aham–Én vagyok; bhavadbhyaḥ–tőletek; upalabdha–elérte; su-tīrtha–a legkiválóbb zarándokhely; kīrtiḥ–a hírnév; chindyām–levágnám; sva-bāhum–saját karomat; api–még; vaḥ–veletek; pratikūla-vṛttim–ellenségesen cselekedni.
FORDÍTÁS
Bárki a világon – még a caṇḍāla is, aki kutyahúst főz és eszik – azon nyomban megtisztul, ha megfürdik nevem, dicsőségem és többi tulajdonságom magasztalásának hallgatásában. Ti most kétségtelenül megvalósítottatok Engem, ezért gondolkodás nélkül kész vagyok levágni karomat, ha tetteit ellenségesnek találjátok.
MAGYARÁZAT
Az emberi társadalom akkor tisztulhat meg igazán, ha tagjai elfogadják a a Kṛṣṇa-tudatot. Ezt minden védikus írás félreérthetetlenül kijelenti. Bárki megtisztulhat, aki őszintén a Kṛṣṇa-tudat felé fordul, még akkor is, ha magatartása még nem egészen helyénvaló. Az emberi társadalom bármely rétegéből csatlakozhatnak hozzánk bhakták, noha nem várható, hogy a társadalom valamennyi rétegében mindenki helyesen cselekszik. Ahogyan ebben a versben és a Bhagavad-gītāban számtalan helyen olvashatjuk, az, aki elfogadja a Kṛṣṇa-tudatot, még akkor is azonnal megtisztulhat, ha nem született brāhmaṇa családban, vagy ha történetesen caṇḍālák családjában jött a világra. A Bhagavad-gītā kilencedik fejezetének 30., 31. és 32. verse érthetően kijelenti, hogy azt, aki gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, még akkor is szentnek kell tekinteni, ha nem viselkedik helyesen. Amíg az ember az anyagi világban él, kétféle kapcsolatban áll másokkal: az egyik kapcsolat a testre, a másik kapcsolat pedig a lélekre vonatkozik. Ami a testtel kapcsolatos ügyeket vagy a társadalmi tevékenységet illeti, néha azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy valaki a lelki szinten áll s megtisztult, a testi kapcsolatok szerint cselekszik. Ha egy caṇḍāla családban (a legalsó kasztban) született bhakta néha olyat tesz, amit a múltban megszokott, akkor sem szabad caṇḍālának tekintenünk. Más szóval tehát egy vaiṣṇavát nem szabad a teste alapján megítélnünk. A śāstra kimondja: senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy a templomi mūrti fából vagy kőből van, és senkinek sem szabad azt hinnie, hogy egy alacsony kasztbéli családból származó ember, aki a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához kezdett, még mindig ugyanahhoz az alsóbb kaszthoz tartozik. Nem szabad így gondolkodnunk, hiszen mindenkit, aki elkezdi a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, teljesen megtisztultnak kell tekintenünk. A tisztulás útját járja, s ha kitart a Kṛṣṇa-tudat elvei mellett, hamarosan teljesen megtisztul. Mindebből az következik, hogy aki komolyan végzi a Kṛṣṇa-tudatot, azt már megtisztultnak tekinthetjük, Kṛṣṇa pedig készen áll arra, hogy minden eszközzel védelmezze őt. Az Úr e versben biztosít bennünket, hogy még akkor is kész megvédeni bhaktáját, ha ahhoz saját testéből kell levágnia egy darabot.