HU/SB 3.16.7
7. VERS
- yat-sevayā caraṇa-padma-pavitra-reṇuṁ
- sadyaḥ kṣatākhila-malaṁ pratilabdha-śīlam
- na śrīr viraktam api māṁ vijahāti yasyāḥ
- prekṣā-lavārtha itare niyamān vahanti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–akinek; sevayā–a szolgálat által; caraṇa–lábak; padma–lótusz; pavitra–szent; reṇum–a por; sadyaḥ–azonnal; kṣata–eltörölt; akhila–minden; malam–bűnt; pratilabdha–szerzett; śīlam–természet; na–nem; śrīḥ–a szerencse istennője; viraktam–nem ragaszkodik; api–habár; mām–Engem; vijahāti–elhagy; yasyāḥ–a szerencse istennőnek; prekṣā-lava-arthaḥ–hogy egy parányi kegyben részesüljön; itare–mások, mint például az Úr Brahmā; niyamān–szent fogadalmak; vahanti–követ.
FORDÍTÁS
Az Úr folytatta: Bhaktáim szolgája vagyok, így lótuszlábam olyannyira szent lett, hogy azonnal, gyökerestől eltöröl minden bűnt. Emellett olyan természetre tettem szert, hogy a szerencse istennője sohasem hagy el, annak ellenére, hogy nem ragaszkodom hozzá, míg mások szépségét magasztalják, és szent fogadalmakat tesznek, hogy egy parányi kegyét elnyerjék.
MAGYARÁZAT
Az Úr és bhaktája közötti kapcsolat transzcendentálisan csodálatos. Ahogyan a bhakta azt gondolja, hogy azért rendelkezik oly sok jó tulajdonsággal, mert az Úr bhaktája, az Úr szintén azt gondolja, hogy transzcendentális dicsősége azért egyre nagyobb, mert odaadással tekint szolgájára. Más szóval ahogy a bhakta mindig szolgálni akarja az Urat, az Úr is örökké szolgálni szeretné bhaktáját. Az Úr e versben kijelenti, hogy noha kétségtelenül rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy aki lótuszlába porának csupán parányi töredékét is megkapja, abból azonnal nagy személyiség válik, ez a nagyság bhaktája iránti szeretetének köszönhető. E szeretet miatt nem hagyja el Őt a szerencse istennője, s emiatt szolgálja Őt nemcsak egy, de ezer és ezer szerencseistennő. Az anyagi világban az emberek megannyi szigorú lemondást végeznek, hogy a szerencse istennőjének parányi kegyét elnyerjék. Az Úr nem tűri el, ha bhaktájának kényelmetlenséggel kell szembenéznie, ezért bhakta-vatsalaként híres.