HU/SB 3.19.7
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
7. VERS
- sa taṁ niśāmyātta-rathāṅgam agrato
- vyavasthitaṁ padma-palāśa-locanam
- vilokya cāmarṣa-pariplutendriyo
- ruṣā sva-danta-cchadam ādaśac chvasan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a démon; tam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; niśāmya—miután látta; ātta-rathāṅgam—a Sudarśana csakrával felfegyverkezve; agrataḥ—előtte; vyavasthitam—harcra készen állva; padma—lótuszvirág; palāśa—szirmok; locanam—szemek; vilokya—miután látta; ca—és; amarṣa—ingerülten; paripluta—hatalmába kerítette; indriyaḥ—érzékei; ruṣā—nagy haraggal; sva-danta-chadam—saját ajka; ādaśat—megharapta; śvasan—sziszegve.
FORDÍTÁS
Amikor a démon meglátta az Istenség Személyiségét, akinek szeme olyan volt, akár a lótuszvirág szirma, ahogy harcra készen előtte állt Sudarśana csakrájával, érzékein ingerültség lett úrrá. Sziszegni kezdett, mint egy kígyó, s rettentő dühében az ajkába harapott.