HU/SB 3.2.10
10. VERS
- devasya māyayā spṛṣṭā
- ye cānyad asad-āśritāḥ
- bhrāmyate dhīr na tad-vākyair
- ātmany uptātmano harau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devasya–az Istenség Személyiségének; māyayā–a külső energia hatására; spṛṣṭāḥ–beszennyezett; ye–mindazok; ca–és; anyat–mások; asat–illuzórikus; āśritāḥ–elfogadva; bhrāmyate–megzavar; dhīḥ–intelligencia; na–nem; tat–az övék; vākyaiḥ–azokkal a szavakkal; ātmani–a Legfelsőbb Önvalóban; upta-ātmanaḥ–meghódolt lelkek; harau–az Úrnak.
FORDÍTÁS
Az Úr illuzórikus energiája által megtévesztett emberek szavai semmilyen körülmények között sem tudják eltántorítani azoknak az értelmét, akik teljesen meghódolt lelkek.
MAGYARÁZAT
A Védák tanúsága szerint az Úr Śrī Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és minden ācārya, még Śrīpāda Śaṅkarācārya is ekként fogadja el Őt. Amikor azonban jelen volt e világban, a különféle emberek mind másképpen tekintettek Rá, ezért Róla alkotott elképzeléseik szintén különböztek egymástól. Akik hittek a kinyilatkoztatott írásokban, általában eredeti valójában fogadták el az Urat, s mindannyiukat végtelen szomorúság töltötte el, amikor távozott a világból. Az Első Énekben már beszéltünk Arjuna és Yudhiṣṭhira bánatáról, akik számára az Úr Kṛṣṇa eltávozása életük végéig elviselhetetlenül fájdalmas maradt.
A Yādavák csak részben ismerték az Urat, de ők is dicsőségesek, hiszen élvezhették az Úr társaságát, aki családjuk fejeként cselekedett, és bensőséges szolgálatot is végezhettek Neki. A Yādavák és az Úr többi bhaktája különböznek azoktól, akik az Urat helytelenül közönséges embernek vélik. Ezeket az embereket minden bizonnyal megtéveszti az illuzórikus energia. Mentalitásuk pokoli, s irigyek a Legfelsőbb Úrra. Az illuzórikus energia rendkívüli erővel hat rájuk, mert kiemelkedő világi műveltségük ellenére hitetlenek, s az ateista gondolkodás megfertőzte őket. Örökké azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák: az Úr Kṛṣṇa közönséges ember volt, akit egy vadász ölt meg, mert bűnös tetteket hajtott végre, például kitervelte Dhṛtarāṣṭra fiainak és Jarāsandhának, a Föld démonikus királyainak megölését. Az ilyen emberek nem hisznek a Bhagavad-gītā kijelentésének, mely szerint az Úrra nincsenek hatással a cselekedetek visszahatásai (BG 4.14): na māṁ karmāṇi limpanti. Az ateista nézőpont szerint az Úr Kṛṣṇa családja, a Yadu-dinasztia azért pusztult el, mert a brāhmaṇák megátkozták őket a Kṛṣṇa által elkövetett bűnökért, többek között Dhṛtarāṣṭra fiainak megöléséért. Ezek a káromlások nem hatolnak az Úr bhaktáinak szívébe, mert ők tökéletesen tisztában vannak az igazsággal, és értelmüket az Úrral kapcsolatban semmi sem zavarhatja meg. Ám azok, akiket az asurák kijelentései megtévesztenek, szintén elítélendők. Erről beszél Uddhava ebben a versben.