HU/SB 3.2.11
11. VERS
- pradarśyātapta-tapasām
- avitṛpta-dṛśāṁ nṛṇām
- ādāyāntar adhād yas tu
- sva-bimbaṁ loka-locanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pradarśya–kimutatva; atapta–anélkül hogy vállalná; tapasām–lemondásokat; avitṛpta-dṛśām–anélkül hogy láthatnák; nṛṇām–személyeknek; ādāya–hozzáfog; antaḥ–eltávozás; adhāt–végezte; yaḥ–Ő, aki; tu–de; sva-bimbam–saját formája; loka-locanam–mindenki szeme előtt.
FORDÍTÁS
Az Úr Śrī Kṛṣṇa, aki mindenki számára kinyilvánította örök formáját a Földön, úgy távozott el, hogy eltüntette e formát azok szeme elől, akik képtelenek voltak Őt [eredeti valójában] látni, mert nem végezték el a szükséges vezeklést.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az avitṛpta-dṛśām szó nagyon fontos. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lelkek a legkülönfélébb utakon próbálják elégedetté tenni az érzékeiket, de kudarcot kell vallaniuk minden ilyen kísérletükben, mert az efféle próbálkozásokkal nem lehet elégedettségre szert tenni. Nagyon szemléletes a partra vetett hal példája. Ha valaki fog egy halat és kiteszi a szárazföldre, felkínálhat neki bármilyen élvezetet, nem teheti boldoggá. A szellemi lélek csak a legfelsőbb élőlény, az Istenség Személyisége társaságában lehet boldog, sehol máshol. Korlátlan indokolatlan kegyéből az Úr számtalan Vaikuṇṭha-bolygóval rendelkezik a lelki világ brahmajyoti szférájában, s e transzcendentális világban az élőlényeknek korlátlan lehetőségük adódik a vég nélküli boldogságra.
Az Úr maga jön el, hogy bemutassa transzcendentális vṛndāvanai, mathurāi és dvārakāi kedvteléseit. Azért jelenik meg, hogy vonzódást ébresszen a feltételekhez kötött lelkekben, s hogy visszatérjenek Istenhez, haza, az örök világba. Azok a külső szemlélődők azonban, akik nem elég jámborak, nem vonzódnak az Úr ezen kedvteléseihez. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy csak azok tudják az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végezni, akik már teljesen túlléptek a bűnös visszahatásokon. A Védák ajánlotta szertartások teljes rendszere arra szolgál, hogy minden feltételekhez kötött lelket a vallás útjára tereljen. Ha az ember szigorúan követi a társadalom minden rendje számára előírt szabályokat, szert tehet az igazmondás, az elme és az érzékek szabályozása, a türelem stb. tulajdonságaira, és felemelkedhet az Úr tiszta odaadó szolgálata végzésének szintjére. Csakis e transzcendentális látásmód vethet véget az ember anyagi vágyakozásának.
Amikor az Úr jelen volt, azok, akik képesek voltak anyagi vágyaikat legyőzni azzal, hogy helyes szemszögből látták Őt, visszatérhettek Vele az Ő királyságába. Ám akik nem látták Őt eredeti valójában, továbbra is ragaszkodtak anyagi vágyaikhoz, s nem voltak képesek hazatérni, vissza Istenhez. Amikor az Úr távozott az emberek szeme elől, azt eredeti, örök formájában tette, ahogyan ebben a versben olvashatjuk. Az Úr saját testében távozott el. Nem hagyta el testét, mint ahogyan azt a feltételekhez kötött lelkek általában gondolják. Ez az állítás legyőzi a hitetlen abhakták hamis híreszteléseit, melyek szerint az Úr úgy távozott el, akár egy közönséges feltételekhez kötött lélek. Az Úr azért jelent meg, hogy megszabadítsa a világot rettentő terhétől, a hitetlen asuráktól, s miután megtette, távozott a világ szeme elől.