HU/SB 3.2.18


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18. VERS

ko vā amuṣyāṅghri-saroja-reṇuṁ
vismartum īśīta pumān vijighran
yo visphurad-bhrū-viṭapena bhūmer
bhāraṁ kṛtāntena tiraścakāra


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kaḥ–ki más; –akár; amuṣya–az Úré; aṅghri–lábak; saroja-reṇum–a lótusz porát; vismartum–elfelejteni; īśīta–képes lenne; pumān–ember; vijighran–szagolva; yaḥ–aki; visphurat–kiterjesztve; bhrū-viṭapena–a szemöldökök levelei által; bhūmeḥ–a Földnek; bhāram–teher; kṛta-antena–halálos csapásokkal; tiraścakāra–véghez vitt.


FORDÍTÁS

Ki tudná elfelejteni lótuszlába porának illatát, ha egyszer megérezte? Kṛṣṇa csupán felhúzta szemöldökét, s ezzel halálos csapást mért azokra, akik terhére voltak a Földnek.


MAGYARÁZAT

Az Úr Kṛṣṇát annak ellenére sem lehet emberi lénynek tekinteni, hogy az engedelmes fiú szerepét játszotta. Tettei olyan különlegesek voltak, hogy csupán azzal, hogy összeráncolta a szemöldökét, halálos csapást tudott mérni azokra, akik terhére voltak a Földnek.