HU/SB 3.2.27
27. VERS
- parīto vatsapair vatsāṁś
- cārayan vyaharad vibhuḥ
- yamunopavane kūjad-
- dvija-saṅkulitāṅghripe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parītaḥ–körülvették; vatsapaiḥ–tehénpásztorfiúk; vatsān–borjak; cārayan–terelgetve, őrizve; vyaharat–élvezte az utazást; vibhuḥ–a Mindenható; yamunā–a Yamunā folyó; upavane–a kertek a parton; kūjat–zengett a hangjuktól; dvija–a kétszer született madarak; saṅkulita–sűrű; aṅghripe–a fákban.
FORDÍTÁS
Gyermekkorában a Mindenható Urat tehénpásztorfiúk és borjak vették körül. Így sétált a Yamunā folyó partján a fákkal sűrűn borított kerteken át, melyeket csiripelő madarak hangja töltött be.
MAGYARÁZAT
Nanda Mahārāja, Kaṁsa király földjén gazdálkodott, de mivel kasztja alapján vaiśya volt – a kereskedő és gazdálkodó közösség tagja –, sok ezer tehenet tartott. A vaiśyák kötelessége a tehenek védelmezése, ahogy a kṣatriyák dolga az, hogy megvédjék az embereket. Az Úr gyermek volt, ezért tehénpásztor barátaival együtt a borjakra kellett ügyelnie. Ezek a tehénpásztorfiúk előző életeikben nagy ṛṣik és yogīk voltak. Számtalan jámbor születés után nyerték el az Úr társaságát, s most egyenlő felekként játszhattak Vele. Sohasem törődtek azzal, hogy megtudják, kicsoda Kṛṣṇa – a legbensőségesebb és legszeretettebb barátjuknak tekintették. Annyira szerették az Urat, hogy egész éjjel csak a következő reggelre gondoltak, amikor újra találkozhatnak Vele, és együtt indulhatnak az erdőbe a teheneket legeltetni.
A Yamunā partján az erdők mind csodálatos kertek voltak, telis-tele mangó-, kenyér-, alma-, guajáva- és narancsfákkal, szőlővel, szamócával, a tāla fák gyümölcsével, valamint megannyi más növénnyel és illatos virággal. És mivel az erdő a Yamunā partján feküdt, az ágakon kacsák, darvak, pávák ültek. A fák, a madarak és a többi állat mind jámbor élőlények voltak, akik Vṛndāvana transzcendentális hajlékán születtek meg csupán azért, hogy örömet okozzanak az Úrnak és örök társainak, a tehénpásztorfiúknak.
Az Úr, miközben kisgyermekként pajtásaival játszott, sok-sok démont elpusztított: Aghāsurát, Bakāsurát, Pralambāsurát, Gardabhāsurát és másokat. Bár kisfiúként jelent meg Vṛndāvanában, valójában olyan volt, mint egy tűz befedett lángja. Ahogy a tűz parányi szikrája a tűzifa segítségével hatalmas tüzet lobbanthat fel, az Úr Nanda Mahārāja házában már csecsemő korától kezdve sorra pusztította el e hatalmas démonokat. Vṛndāvana földje, az Úr gyermekkori játékainak színhelye még ma is létezik, és aki ellátogat ezekre a helyekre, ugyanezt a transzcendentális gyönyört élvezheti, annak ellenére, hogy az Úr tökéletlen szemünkkel fizikailag nem látható. Az Úr Caitanya kijelentette, hogy az Úr földje azonos az Úrral, s ezért a bhaktáknak imádniuk kell azt. Ezt az utasítást főként az Úr Caitanya követői, a gauḍīya vaiṣṇavák tartják be. És mivel e föld nem különbözik az Úrtól, a bhakták – például Uddhava és Vidura – ellátogattak ezekre a helyekre ötezer évvel ezelőtt, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessenek az Úrral, legyen számukra akár látható, akár láthatatlan. Az Úr ezer és ezer híve vándorol még mindig Vṛndāvana szent helyeire, arra készülve, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.