HU/SB 3.2.28
28. VERS
- kaumārīṁ darśayaṁś ceṣṭāṁ
- prekṣaṇīyāṁ vrajaukasām
- rudann iva hasan mugdha-
- bāla-siṁhāvalokanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaumārīm–épp a gyermekkorhoz illik; darśayan–miközben mutatja; ceṣṭām–cselekedeteket; prekṣanīyām–érdemes látni; vraja-okasām–Vṛndāvana földjének lakói által; rudan–sírva; iva–mint; hasan–nevetve; mugdha–megdöbben; bāla-siṁha–oroszlánkölyök; avalokanaḥ–olyannak látszott.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr bemutatta gyermeki tetteit, csak Vṛndāvana népe láthatta Őt. Néha sírt, néha nevetett, akár egy gyermek, s eközben olyan volt, mint egy oroszlánkölyök.
MAGYARÁZAT
Ha valaki az Úr gyermekkori kedvteléseinek élvezetében akar részesülni, Vraja lakóinak, például Nandának, Upanandának és mindazoknak a nyomdokait kell követnie, akik szülőként álltak kapcsolatban az Úrral. Gyakran előfordul, hogy egy gyermek – a szomszédokat is felverve – sírva követel magának valamit, s amint megkapja, amire vágyott, nevetni kezd. Az efféle sírást és nevetést a szülők és az idősebb rokonok nagyon élvezik, ezért az Úr is egyszerre sírt és nevetett, bhakta szüleit a transzcendentális boldogság hangulatába merítve. Ezeket az eseményeket egyedül Vraja lakói – például Nanda Mahārāja – élvezhetik, míg Brahman vagy Paramātmā imperszonalista imádóinak nincs részük ebben a boldogságban. Néha, amikor az erdőben démonok támadták meg, Kṛṣṇa látszólag megdöbbent, de aztán rájuk nézett, mint egy oroszlánkölyök, s megölte őket. Gyermekkori pajtásait szintén csodálat töltötte el, s amikor hazatértek, elmesélték a történteket szüleiknek. Mindenki Kṛṣṇájuk tulajdonságait magasztalta. A gyermek Kṛṣṇa nemcsak szüleihez, Nandához és Yaśodāhoz tartozott – Ő volt Vṛndāvana minden idősebb lakójának fia és minden vele egykorú fiú és leány barátja. Mindenki szerette Kṛṣṇát. Ő volt mindenki szeme fénye, az állatokat, a teheneket és a borjakat is beleértve.