HU/SB 3.2.6
6. VERS
- śanakair bhagaval-lokān
- nṛlokaṁ punar āgataḥ
- vimṛjya netre viduraṁ
- prītyāhoddhava utsmayan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śanakaiḥ–fokozatosan; bhagavat–az Úr; lokāt–a lakhelyről; nṛlokam–az emberi lények bolygója; punaḥ āgataḥ–újra jön; vimṛjya–törölve; netre–szemek; viduram–Vidurának; prītyā–szeretettel; āha–mondta; uddhavaḥ–Uddhava; utsmayan–mindezekkel az emlékekkel.
FORDÍTÁS
Uddhava, a nagyszerű bhakta hamarosan visszatért az Úr hajlékáról az emberi síkra, és szemét törölgetve idézte fel emlékeit a múltból. Kedvesen így szólt Vidurához:
MAGYARÁZAT
Amikor Uddhava az Isten iránti szeretet transzcendentális eksztázisába merült, valójában teljesen megfeledkezett az őt körülvevő világról. Egy tiszta bhakta mindig a Legfelsőbb Úr hajlékán él, már jelenlegi testében is, amely látszólag ehhez a világhoz tartozik. Nem a testi síkon áll, hiszen transzcendentális gondolataiba merül, a Legfelsőbbre emlékezve. Amikor Vidurához akart szólni, visszatért az Úr hajlékáról, Dvārakāból az emberi lények anyagi síkjára. Egy tiszta bhakta az Úrral van még akkor is, ha ezen a halandó bolygón él, s nem valamiféle anyagi cél érdekében, hanem hogy transzcendentális szerető szolgálatát végezze. Egy élőlény az anyagi síkon vagy az Úr transzcendentális hajlékán egyaránt élhet, helyzetének megfelelően. Körülményeinek változását a Caitanya-caritāmṛta magyarázza el abban a tanításban, amelyet az Úr Śrī Caitanya adott Śrīla Rūpa Gosvāmīnak: „Szerte az univerzumokban az élőlények életről életre saját tetteik gyümölcseit élvezik. Néhányukra hatással lehet a tiszta bhakták társasága, s így azáltal, hogy megérzik ezt az ízt, lehetőségük nyílhat az odaadó szolgálat végzésére. Ez az íz az odaadó szolgálat magja. Aki szerencsés, és megkapja ezt a magot, annak tanácsos elültetnie azt a szíve mélyén. Ahogyan az ember egy magot megöntöz, hogy gondot viselve rá termővé tegye, úgy az odaadó szolgálat magjának – amelyet a bhakta szívében ültettek el – öntözése abból áll, hogy az Úr szent nevét és kedvteléseit hallgatja és dicsőíti. Ha az odaadó szolgálat növényéről ekképpen gondoskodunk, a növény fokozatosan növekedni kezd, s a bhakta, aki a kertész szerepét játssza, tovább öntözi az állandó hallás és dicsőítés vizével. Az odaadó szolgálat növénye lassanként olyan magasra nő, hogy áthalad az egész anyagi univerzumon, s egyre magasabbra nőve eléri a lelki világot, míg el nem jut Goloka Vṛndāvana bolygóig. A bhakta-kertész már az anyagi világban is kapcsolatban áll az Úr hajlékával pusztán azzal, hogy a hallás és dicsőítés odaadó szolgálatát végzi. Ahogyan egy növény egy erős fa védelmét keresi, úgy az odaadó szolgálat növénye, amelyet a bhakta gondoz, az Úr lótuszlábánál keres menedéket, s így megerősödik. Amikor megerősödött, gyümölcsöt hoz, a kertész pedig, aki nevelgette, megízlelheti a szeretet gyümölcsét, s élete sikeressé válik.” Uddhava tetteiből egyértelműen kiderül, hogy elérte ezt a szintet. Eljutott a legfelsőbb bolygóra, miközben még jelen volt ebben a világban is.