HU/SB 3.20.29
29. VERS
- tāṁ kvaṇac-caraṇāmbhojāṁ
- mada-vihvala-locanām
- kāñcī-kalāpa-vilasad-
- dukūla-cchanna-rodhasam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—az a test; kvaṇat—bokacsengettyűk csilingelnek; caraṇa-ambhojām—lótuszlábakkal; mada—mámor; vihvala—elárasztotta; locanām—szemekkel; kāñcī-kalāpa—arany ékszerekkel díszített öv; vilasat—csillogó; dukūla—finom ruhákkal; channa—befedett; rodhasam—csípőkkel.
FORDÍTÁS
A test, melyet Brahmā elhagyott, felvette az alkonyat formáját, amikor a nappal és az éjszaka találkozik, ez az időszak fellobbantja a szenvedélyt. Az asurák, akik természetüknél fogva szenvedélyesek, mert a rajas elem uralkodik rajtuk, egy leánynak vélték az alkonyatot, kinek lótuszlábain bokacsengettyűk csilingeltek, kinek szeme tágra nyílt a mámortól, s kinek csípőjét finom ruha fedte, melyen öv csillogott.
MAGYARÁZAT
Ahogy a kora reggeli időszak a lelki életnek kedvez, az este kezdete a szenvedély időszaka. A démonikus emberek általában nagy örömet találnak a szexuális élvezetben, ezért az este közeledtét nagy becsben tartják. A démonok az alkonyatot egy csodálatos leánynak vélték látni, és csodálatukat számtalan módon kifejezték. Elképzelték, hogy az alkonyat egy szépséges hölgy, bokáján csilingelő csengettyűkkel, csípőjén övvel, gyönyörű keblekkel; s hogy szexuális vágyukat kielégítsék, elképzelték, ahogyan ez a gyönyörű leány megjelenik előttük.