HU/SB 3.20: Maitreya és Vidura beszélgetése
3.20.1. vers: Śrī Śaunaka így kérdezett: Ó, Sūta Gosvāmī! Mit tett Svāyambhuva Manu, miután a Föld újra pályájára került, hogy megmutassa a felszabadulás útját azoknak, akik a jövőben jönnek majd a világra?
3.20.2. vers: Śaunaka Ṛṣi Viduráról kérdezett, aki az Úr Kṛṣṇa nagy bhaktája és barátja volt, s aki elhagyta bátyja társaságát, mert az fiaival együtt csalárdul az Úr vágyai ellen tett.
3.20.3. vers: Vidura Vedavyāsa testéből született, s nem volt kevésbé jelentős személyiség, mint ő. Teljes szívével elfogadta hát Kṛṣṇa lótuszlábát, s nagyon ragaszkodott az Úr bhaktáihoz.
3.20.4. vers: Bejárva a szent helyeket Vidura megszabadult minden szenvedélytől. Útja végén Hardwarba érkezett, ahol a nagy bölccsel, a lelki élet tudományának ismerőjével találkozott, s kérdéseket tett fel neki. Śaunaka Ṛṣi ezért így érdeklődött: „Mit kérdezett még Vidura Maitreyától?”
3.20.5. vers: Śaunaka Vidura és Maitreya beszélgetéséről kérdezett: Bizonyára sok történet hangzott el az Úr szeplőtlen kedvteléseiről. Az efféle történetek hallgatása éppen olyan, mint fürdőt venni a Gangesz vizében, mert képes megszabadítani az embert bűneinek minden visszahatásától.
3.20.6. vers: Ó, Sūta Gosvāmī! Minden jó szerencsét neked! Kérlek, beszélj az Úr nagylelkű cselekedeteiről, melyek méltóak a magasztalásra! Ki az a bhakta, aki valaha is beleunna az Úr nektári kedvteléseinek hallgatásába?
3.20.7. vers: Naimiṣāraṇya nagy bölcseinek kérésére Romaharṣaṇa fia, Sūta Gosvāmī, kinek elméje az Úr transzcendentális kedvteléseibe merült, így szólt: „Hallgassátok, amit most mondani fogok!”
3.20.8. vers: Sūta Gosvāmī folytatta: Vidura, Bhārata leszármazottja boldog volt, hogy hallhatta a történetet az Úrról, aki saját isteni energiája révén egy vadkan formáját Magára öltve hódolt kedvtelésének, hogy felhozza a Földet az óceán mélyéről, s hogy elpusztítsa Hiraṇyākṣa démont. Vidura ezután a következőképpen szólt a bölcshöz:
3.20.9. vers: Vidura így szólt: Te tudod mindazt, ami számunkra felfoghatatlan. Arra kérlek hát, ó, szent bölcs, mondd el nekem, hogyan teremtett Brahmā élőlényeket, miután a prajāpatik, az élőlények ősatyjai megszülettek!
3.20.10. vers: Vidura így kérdezett: Hogyan teremtettek a prajāpatik [az élőlények ősnemzői, például Marīci és Svāyambhuva Manu] Brahmā utasítása szerint, és hogyan alakították ki ezt a megnyilvánult univerzumot?
3.20.11. vers: Feleségeikkel egyesülve alakították ki a teremtést, függetlenek maradtak tetteikben, vagy mindannyian együttesen hozták azt létre?
3.20.12. vers: Maitreya így szólt: Amikor a természet három kötőereje kombinációjának egyensúlyát az élőlény láthatatlan tevékenysége megzavarta, Mahā-Viṣṇu és az idő ereje által, létrejött az anyagi elemek összessége.
3.20.13. vers: A jīva sorsának ösztönzésére a mahat-tattvából, melyben a rajas az uralkodó elem, kialakult a hamis ego, amely háromféle lehet. Az egóból idővel számtalan öt elemből álló csoport jött létre.
3.20.14. vers: Mivel külön képtelenek voltak megteremteni az anyagi univerzumot, a Legfelsőbb Úr energiájának segítségével egyesültek, s létrehoztak egy csillogó tojást.
3.20.15. vers: A csillogó tojás több mint ezer évig lebegett élettelenül az Okozati-óceán vizén. Akkor az Úr Garbhodakaśāyī Viṣṇuként belehatolt.
3.20.16. vers: Az Istenség Személyisége, Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből egy lótuszvirág sarjadt, amely oly ragyogó volt, mint ezer sugárzó nap. Ez a lótuszvirág a tárháza valamennyi feltételekhez kötött léleknek, s az első élőlény, aki előjött a lótuszvirágból, a mindenható Brahmā volt.
3.20.17. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a Garbhodaka-óceánon fekszik, behatolt Brahmā szívébe, Brahmā létrehozta saját intelligenciáját, s e felébresztett értelemmel hozzálátott, hogy megteremtse az univerzumot, úgy, ahogyan az korábban volt.
3.20.18. vers: Brahmā először árnyékából megteremtette a feltételekhez kötött lelkek számára a tudatlanság burkait. Öt ilyen burok van, melyeknek neve tāmisra, andha-tāmisra, tamas, moha és mahā-moha.
3.20.19. vers: Brahmā undorodva eldobta a tudatlanság alkotta testet, a yakṣák és rākṣasák pedig az alkalmat megragadva, hogy a birtokukba vehetik, rávetették magukat e testre, amely az éjszaka formájában létezett tovább. Az éjszaka, az éhség és a szomjúság eredete.
3.20.20. vers: Ahogy eluralkodott rajtuk az éhség és a szomjúság, minden oldalról Brahmā felé szaladtak, hogy felfalják, s így kiáltoztak: „Ne kíméld! Fald fel!”
3.20.21. vers: Brahmā, a félistenek vezére rémülten kérlelni kezdte őket: „Ne egyetek meg, inkább védelmezzetek! Tőlem születtetek, s a fiaim vagytok. Ezért vagytok hát yakṣák és rākṣasák!”
3.20.22. vers: Aztán létrehozta a főbb félisteneket, akikből a jóság dicsfénye sugárzott. A nappal ragyogó formáját vetette eléjük, s a félistenek játékosan birtokukba vették azt.
3.20.23. vers: Az Úr Brahmā ekkor ülepéből világra hozta a démonokat, akik nagyon ragaszkodtak a nemi élvezethez. Olyannyira teli voltak kéjjel, hogy közösülni akartak vele.
3.20.24. vers: Az imádandó Brahmā először nevetett ostobaságukon, de amikor látta, hogy a szégyentelen asurák a sarkában vannak, elborzadt, és félelmében sebesen elfutott.
3.20.25. vers: Az Istenség Személyiségéhez fordult, minden áldás adományozójához, aki eloszlatja bhaktái s mindazok aggodalmát, akik menedéket keresnek lótuszlábánál. Hogy kedvében járjon bhaktáinak, az Úr számtalan transzcendentális formájában nyilvánul meg.
3.20.26. vers: Az Úr Brahmā az Úrhoz fordulva így szólt: Ó, Uram! Kérlek, védj meg ezektől a bűnös démonoktól, akiket utasításodra én teremtettem! Nemi vágyuk miatt feldühödtek, s megtámadtak engem.
3.20.27. vers: Uram, egyedül Te vethetsz véget a szenvedők nyomorúságának, és egyedül Te tudsz csapást mérni azokra, akik sohasem keresik lótuszlábadat!
3.20.28. vers: Az Úr, aki tisztán látja mások elméjét, megértette Brahmā aggodalmát, s így szólt hozzá: „Dobd el ezt a tisztátalan testet!” Az Úr utasítására Brahmā eldobta testét.
3.20.29. vers: A test, melyet Brahmā elhagyott, felvette az alkonyat formáját, amikor a nappal és az éjszaka találkozik, ez az időszak fellobbantja a szenvedélyt. Az asurák, akik természetüknél fogva szenvedélyesek, mert a rajas elem uralkodik rajtuk, egy leánynak vélték az alkonyatot, kinek lótuszlábain bokacsengettyűk csilingeltek, kinek szeme tágra nyílt a mámortól, s kinek csípőjét finom ruha fedte, melyen öv csillogott.
3.20.30. vers: Mellei felfelé domborodtak, mert szorosan összetapadtak, s úgy értek össze, hogy nem volt közöttük hely. Orra formás volt, fogai gyönyörűek, s ajkain kellemes mosoly ült, amint játékosan az asurákra pillantott.
3.20.31. vers: Sötét hajfürtök ékesítették, és mintha szégyenlős lenne, elrejtőzött. Amikor az asurák megpillantották, mindannyiukat megrészegítette a nemi vágy.
3.20.32. vers: A démonok magasztalni kezdték: Ó, micsoda szépség! Mily ritka önuralom! Micsoda zsenge fiatalság! Úgy sétál közöttünk, akik szenvedélyesen vágyunk rá, mint aki tökéletesen mentes a szenvedélytől.
3.20.33. vers: A bűnös elméjű asurák találgatásokba merültek az alkonyatról, amely egy fiatal nő formájában jelent meg előttük. Tisztelettel bántak vele, s gyengéden a következőképpen szóltak hozzá:
3.20.34. vers: Ki vagy te, ó, bájos leány? Kinek a felesége vagy leánya vagy, s mi célból jelentél meg előttünk? Oly szerencsétlenek vagyunk; miért fájdítod hát szívünk szépséged megfizethetetlen árujával?
3.20.35. vers: Bárki is vagy, ó, gyönyörű leány, szerencsések vagyunk, hogy láthatunk téged! Egy labdával játszadozva felkavartad mindazok elméjét, akik csak megpillantottak.
3.20.36. vers: Ó, szépséges hölgy! Amikor a pattogó labdát kezeddel újra és újra megütöd, lótuszlábaid nem maradnak egy helyben. Érett melleid súlyától derekad elfárad, s tiszta látásod mintha elhomályosulna. Könyörgünk, fond be gyönyörű hajad!
3.20.37. vers: Az asurák értelmét felhő fedte be, s gyönyörű nőnek vélve, aki csábító formában jelent meg előttük, megragadták az alkonyatot.
3.20.38. vers: Akkor az imádandó Brahmā saját kedvességével, mely úgy látszott, önmagának okoz élvezetet, jelentőségteljes nevetéssel létrehozta a gandharvák és apsarāk seregét.
3.20.39. vers: Ezek után Brahmā megvált a holdfény e ragyogó és szeretett formájától. Viśvāvasu és a többi gandharva örömmel vette azt birtokába.
3.20.40. vers: Ezután a dicsőséges Brahmā lustaságából létrehozta a szellemeket és a szörnyeket, de amikor meglátta őket maga előtt meztelenül, zilált hajjal, behunyta szemét.
3.20.41. vers: A szellemek és lidércek birtokukba vették a testet, amelyet Brahmā, az élőlények teremtője ásítás formájában vetett le. Ezt úgy is ismerik, mint az alvás, amely nyáladzást okoz. A lidércek és szellemek olyan embereket támadnak meg, akik tisztátalanok, s támadásukat őrületnek hívják.
3.20.42. vers: Amikor az imádandó Brahmā, az élőlények teremtője felismerte, hogy vágyakkal és energiával van teli, saját láthatatlan formájának köldökéből létrehozta a sādhyák és pitāk seregeit.
3.20.43. vers: A pitāk birtokukba vették a láthatatlan testet, létük forrását. Akik jártasak a szertartások végzésében, e láthatatlan testen keresztül tesznek felajánlásokat a sādhyáknak és a pitāknak [eltávozott őseik formájában] a śrāddha alkalmával.
3.20.44. vers: Akkor az Úr Brahmā azzal a képességével, mely által el tud rejtőzni a szemek elől, létrehozta a siddhákat és a vidyādharákat, s odaadta nekik azt a csodálatos formáját, amelyet Antardhānaként ismernek.
3.20.45. vers: Egy nap Brahmā, az élőlények teremtője meglátta saját tükörképét a vízen, s miközben saját magában gyönyörködött, a visszatükröződésből létrehozta a kimpuruṣákat és a kinnarákat.
3.20.46. vers: A kimpuruṣák és a kinnarák birtokukba vették azt az árnyékszerű formát, amelyet Brahmā elhagyott, s ez az oka, hogy minden hajnalban az ő dicsőségét zengik hitveseikkel, hőstetteit magasztalva.
3.20.47. vers: Egyszer Brahmā teljes hosszában kinyújtózva lefeküdt. Nagyon aggódott, hogy a teremtés nem halad elég gyorsan, s rosszkedvében elhagyta azt a testet is.
3.20.48. vers: Ó, kedves Vidura! A hajszálak, amelyek kihullottak abból a testből, kígyókká változtak, és miközben a test behúzott kezekkel és lábakkal mászott, kegyetlen kígyók és csuklyájukat széttáró Nāgák jöttek létre belőle.
3.20.49. vers: Egy napon Brahmā, a magától született, az első élő teremtmény úgy érezte, hogy elérte életének célját. Elméjéből ekkor létrehozta a Manukat, akik az univerzum jóléte érdekében cselekszenek.
3.20.50. vers: A higgadt teremtő saját emberi formáját adta nekik. Amikor azok, akiket korábban teremtett — a félistenek, a gandharvák és mások —, meglátták a Manukat, magasztalni kezdték Brahmāt, az univerzum urát.
3.20.51. vers: Így imádkoztak: Ó, univerzum teremtője, boldogok vagyunk! Amit létrehoztál, nagyszerű. Mivel most ebben az emberi formában szilárdan megalapoztad a szertartások végzését, mindannyian kivesszük részünket az áldozati felajánlásokból.
3.20.52. vers: Miután szigorú vezekléseket végzett, imádatot mutatott be, rögzítette elméjét s elmerült az odaadásban, szenvedély nélkül, szabályozott érzékekkel, Brahmā, a magától született élő teremtmény megteremtette a nagy bölcseket, mint szeretett fiait.
3.20.53. vers: Az univerzum születetlen teremtője minden fiának adott egy részt saját testéből, amelyet mély meditáció, az elme rögzítése, természetfeletti hatalom, önmegtartóztatás, imádat és lemondás jellemzett.