HU/SB 3.20.31
31. VERS
- gūhantīṁ vrīḍayātmānaṁ
- nīlālaka-varūthinīm
- upalabhyāsurā dharma
- sarve sammumuhuḥ striyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gūhantīm—elrejtve; vrīḍayā—szemérmesen; ātmānam—magát; nīla—sötét; alaka—haj; varūthinīm—egy tincs; upalabhya—amikor elképzelték; asurāḥ—a démonok; dharma—ó, Vidura; sarve—mind; sammumuhuḥ—elbűvölte őket; striyam—nő.
FORDÍTÁS
Sötét hajfürtök ékesítették, és mintha szégyenlős lenne, elrejtőzött. Amikor az asurák megpillantották, mindannyiukat megrészegítette a nemi vágy.
MAGYARÁZAT
A démonok és a félistenek között az a különbség, hogy egy démon elméjét egy szép nő nagyon könnyen elcsábítja, egy szent jellemű emberét azonban nem. Az isteni személy tudással, míg a démonikus jellemű tudatlansággal teli. Ahogy egy gyermek vonzódik egy szép babához, úgy csábítja a csekély értelmű és tudatlansággal teli démont az anyagi szépség és a nemi vágy. Az isteni tulajdonságokkal rendelkező ember tudja, hogy a szépen felöltöztetett és felékesített domború mellek, a széles csípő, a szép orr és a halovány bőr mind māyā. A nők minden szépsége csak a hús és a vér kombinációja. Śrī Śaṅkarācārya mindenkinek azt tanácsolta, hogy ne vonzódjon ahhoz a hatáshoz, amit a hús és a vér kölcsönhatása hoz létre; mindenkinek a lelki élet valódi szépségéhez kell vonzódnia. A valódi szépség Kṛṣṇa és Rādhā. Akit Rādhā és Kṛṣṇa szépsége vonz, azt az anyagi világ hamis szépsége nem tudja magával ragadni. Ez a különbség egy démon és egy isteni személy, egy bhakta között.