HU/SB 3.25.2
2. VERS
- na hy asya varṣmaṇaḥ puṁsāṁ
- varimṇaḥ sarva-yoginām
- viśrutau śruta-devasya
- bhūri tṛpyanti me ’savaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; hi—valóban; asya—Róla; varṣmaṇaḥ—a legnagyobb; puṁsām—az emberek között; varimṇaḥ—a legkiválóbb; sarva—mind; yoginām—a yogīknak; viśrutau—a hallásban; śruta-devasya—a Védák mestere; bhūri—újra és újra; tṛpyanti—elégedetté váltak; me—enyém; asavaḥ—érzékek.
FORDÍTÁS
Śaunaka folytatta: Nincs senki, aki többet tudna Magánál az Úrnál. Senki sem lehet Nála méltóbb az imádatra, és senki sem lehet Nála fejlettebb yogī. Ő ezért a Védák mestere, és az érzékeknek az okoz igazi boldogságot, ha állandóan Róla hallhatnak.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az áll, hogy senki sem lehet egyenlő az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és senki sem lehet hatalmasabb Nála. Ezt a Védák is megerősítik: eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān. Ő a legfelsőbb élőlény, s Ő gondoskodik valamennyi élőlény szükségleteiről, így minden más élőlény, mind a viṣṇu-tattvák, mind a jīva-tattvák az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa alárendeltjei. Ugyanezt a felfogást erősíti meg ez a vers. Na hy asya varṣmaṇaḥ puṁsām: az élőlények között senki sincs, aki képes lenne túlszárnyalni a Legfelsőbb Személyt, mert senki sem gazdagabb, híresebb, erősebb, szebb, bölcsebb vagy lemondottabb Nála. Ezek a tulajdonságok teszik Őt a Legfelsőbb Istenséggé, minden ok okává. A yogīk nagyon büszkék csodálatos tetteikre, de az Istenség Legfelsőbb Személyiségével senki sem tud versenyre kelni.
A legkiválóbb yogīnak kell tekintenünk azt, aki kapcsolatban áll a Legfelsőbb Úrral. Lehet, hogy a bhakták nem rendelkeznek olyan hatalommal, mint a Legfelsőbb Úr, de állandóan az Úr társaságát élvezve éppen olyanokká válnak, mint Maga az Úr. Néha a bhakták nagyobb hatalomra valló tetteket hajtanak végre, mint az Úr, ám ezt természetesen az Úr teszi lehetővé.
A vers megemlíti a varimṇaḥ szót is, amelynek jelentése: „aki valamennyi yogī közül a leginkább méltó az imádatra”. Az érzékek valódi boldogsága az, ha Kṛṣṇáról hallanak, ezért Őt Govindaként ismerik, mert szavaival, tanításaival, utasításaival s mindennel, ami Vele kapcsolatos, élettel tölti el az érzékeket. Minden, amit tanít, a transzcendentális síkról száll alá, és mivel utasításai abszolútak, nem különböznek Tőle. Az érzékeknek nagy örömet okoz, ha Kṛṣṇát, kiterjedését vagy olyan teljes részét hallhatják, mint Kapiladeva. A Bhagavad-gītāt számtalanszor el lehet olvasni vagy meg lehet hallgatni, ám mivel ez nagy örömet okoz, minél többször olvassa az ember, annál nagyobb kedvet kap ahhoz, hogy olvassa és megértse, s minden alkalommal újabb megértésre tesz szert. Ilyen a transzcendentális üzenet természete. Ugyanezt a transzcendentális boldogságot találjuk meg a Śrīmad-Bhāgavatamban is. Minél többet hallgatjuk és ismételjük az Úr dicsőségét, annál boldogabbak leszünk.