HU/SB 3.25.41
41. VERS
- nānyatra mad bhagavataḥ
- pradhāna-puruṣeśvarāt
- ātmanaḥ sarva-bhūtānāṁ
- bhayaṁ tīvraṁ nivartate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; anyatra—másként; mat—mint Magam; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; pradhāna-puruṣa-īśvarāt—a prakṛti és a puruṣa Ura; ātmanaḥ—a lélek; sarva-bhūtānām—minden élőlénynek; bhayam—félelem; tīvram—borzasztó; nivartate—elhagyott.
FORDÍTÁS
Aki nem Nálam keres menedéket, az nem szabadulhat meg a születés és halál rettentő félelmétől, mert Én vagyok a mindenható Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden teremtés eredeti forrása és a Legfelsőbb Lélek mind közül.
MAGYARÁZAT
A versben arra találunk utalást, hogy a születés és halál körforgását az ember nem állíthatja meg, ha nem a Legfelsőbb Úr tiszta bhaktája. Hariṁ vinā na sṛtiṁ taranti: nem kerekedhetünk felül a születés és halál körforgásán, ha nem kapjuk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyét. Ez a vers ugyanezt az elvet erősíti meg: az ember próbálkozhat azzal, hogy saját tökéletlen érzékeinek spekulációjával megértse az Abszolút Igazságot, vagy azzal, hogy a misztikus yoga folyamata segítségével megértse az önvalót. Tehet az ember bármit, ha nem jut el addig, hogy meghódoljon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, egyetlen folyamat sem hozza meg számára a felszabadulást. Kérdezheti valaki, hogy ez azt jelentené, hogy hiábavaló azoknak a törekvése, akik oly sok vezeklést és lemondást vállalnak magukra a szabályozó elvek szigorú követésével? A választ a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.2.32) adja meg: ye ’nye ’ravindākṣa vimukta-māninaḥ. Amikor Kṛṣṇa, Devakī méhében volt, az Úr Brahmā és a többi félisten imádkoztak Hozzá: „Drága lótuszszemű Uram! Akadnak olyan emberek, akik büszkék arra a gondolatra, hogy felszabadultak, eggyé váltak Istennel vagy Istenné lettek, ám annak ellenére, hogy ilyen büszkén gondolkodnak, értelmüket nem illeti dicséret. Csekély intelligenciával rendelkeznek.” Azt mondják, hogy az ilyen ember intelligenciája akár fejlett, akár nem, még nem tisztult meg. Megtisztult értelemmel egy élőlény másra sem tud gondolni, mint a meghódolásra. A Bhagavad-gītā ezért megerősíti, hogy a tiszta intelligencia csak a nagyon bölcs emberben ébred fel. Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Sok-sok születés után az, aki valóban fejlett értelemmel rendelkezik, meghódol a Legfelsőbb Úrnak.
A meghódolás folyamatát kikerülve az ember nem nyerheti el a felszabadulást. A Bhāgavatam azt mondja: „Akik egyszerűen csak büszkék, s azt gondolják magukról, hogy egy odaadást nélkülöző folyamat segítségével felszabadultak, azoknak az értelme nem eléggé fejlett, s nem tiszta, mert még nem hódoltak meg Neked. Annak ellenére, hogy oly sokféle lemondást és vezeklést végeztek, vagy, hogy megérkeztek a lelki megértés kezdetéhez a Brahman-megvalósításban, azt gondolják, hogy a Brahman ragyogásában vannak, ám a valóság az, hogy mivel nem végeznek transzcendentális cselekedeteket, visszatérnek az anyagi tettekhez.” Az embernek nem szabad megelégednie pusztán azzal, hogy tudja, hogy ő Brahman. A Legfelsőbb Brahmant kell szolgálnia; ez a bhakti. A Brahmannak a Parabrahman szolgálatát kell végeznie. Azt mondják, anélkül hogy az ember Brahmanná válna, nem tudja szolgálni a Brahmant. A Legfelsőbb Brahman az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s az élőlény szintén Brahman. Ha az ember nem érti meg, hogy Brahman, azaz szellemi lélek, az Úr örök szolgája, s ha csupán gondolja, hogy ő Brahman, akkor megvalósítása pusztán elméleti megvalósítás. Szert kell tennie e megértésre, s ugyanakkor el kell merülnie az Úr odaadó szolgálatában; így maradhat a Brahman szintjén. Máskülönben leesik.
A Bhāgavatam azt mondja, hogy az abhakták nem kellőképpen intelligensek, mert nem törődnek az Istenség Személyisége lótuszlábának transzcendentális szerető szolgálatával, s így elbuknak. Az élőlénynek feltétlenül cselekednie kell. Ha nem a transzcendentális szolgálat tetteit végzi, akkor vissza kell térnie az anyagi cselekedetek szintjére. Amint valaki leesik az anyagi cselekedetek szintjére, nem tud többé kiszabadulni a születés és halál körforgásából. Az Úr Kapila e versben azt mondja: „az Én kegyem nélkül” (nānyatra mad bhagavataḥ). Az Urat a vers Bhagavānnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nevezi, utalva arra, hogy Ő az, aki minden fenséggel rendelkezik, s aki ezért teljes mértékben képes arra, hogy kiszabadítsa az embert a születés és halál körforgásából. Pradhānának is nevezik, mert Ő a Legfelsőbb. Egyformán bánik mindenkivel, ám különösen kegyes ahhoz, aki meghódol Neki. A Bhagavad-gītā szintén megerősíti, hogy az Úr mindenkivel egyformán bánik; senki sem az ellensége, és senki sem a barátja. Ám aki meghódol Neki, azt különösen kedveli. Az Úr kegyéből bárki kiszabadulhat a születés és halál körforgásából, pusztán azáltal, hogy meghódol Neki. Ellenkező esetben, sok-sok életen át, örökké más folyamatokkal fog próbálkozni, hogy elérje a felszabadulást.