HU/SB 3.25.39-40
39-40. VERSEK
- imaṁ lokaṁ tathaivāmum
- ātmānam ubhayāyinam
- ātmānam anu ye ceha
- ye rāyaḥ paśavo gṛhāḥ
- visṛjya sarvān anyāṁś ca
- mām evaṁ viśvato-mukham
- bhajanty ananyayā bhaktyā
- tān mṛtyor atipāraye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
imam—ez; lokam—világ; tathā—szerint; eva—bizonyára; amum—az a világ; ātmānam—a finom anyagi test; ubhaya—mindkettőben; ayinam—vándorolva; ātmānam—a test; anu—kapcsolatban vele; ye—akik; ca—szintén; iha—ebben a világban; ye—ami; rāyaḥ—vagyon; paśavaḥ—jószág; gṛhāḥ—házak; visṛjya—lemondva róla; sarvān—minden; anyān—más; ca—és; mām—Engem; evam—így; viśvataḥ-mukham—az univerzum mindent átható Ura; bhajanti—imádják; ananyayā—rendíthetetlen; bhaktyā—odaadó szolgálattal; tān—őket; mṛtyoḥ—halálnak; atipāraye—átviszem a másik oldalra.
FORDÍTÁS
Ezért a bhakta, aki Engem – az univerzum mindent átható Urát – imád rendíthetetlen odaadó szolgálatával, lemond minden vágyról, hogy a felsőbb bolygókra emelkedjen, vagy, hogy ebben a világban legyen boldog a vagyonnal, a gyerekekkel, a jószágokkal, az otthonnal vagy bármi mással, ami a testtel áll kapcsolatban. Az ilyen bhaktát átviszem a születés és halál túlsó partjára.
MAGYARÁZAT
Ahogyan ez a két vers leírja, a rendíthetetlen odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember teljesen elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, az odaadó szolgálatban, a Legfelsőbb Urat fogadva el mindennek. Mivel a Legfelsőbb Úrban minden benne van, ha valaki Őt imádja rendíthetetlen hittel, automatikusan szert tesz minden más fenségre, s eleget tesz minden más kötelességnek. Az Úr itt megígéri, hogy átviszi bhaktáját a születés és halál túlsó partjára. Az Úr Caitanya azt javasolta, hogy aki arra vágyik, hogy felülkerekedjen a születésen és a halálon, annak ne legyen anyagi tulajdona. Ez azt jelenti, hogy ne akarjunk boldogok lenni ebben a világban, ne akarjunk a mennyek birodalmába eljutni, s ne törekedjünk arra sem, hogy anyagi gazdagságra, gyerekekre, házra vagy jószágokra tegyünk szert.
Már elmagyaráztuk, hogy egy tiszta bhakta hogyan éri el észrevétlenül a felszabadulást, s felsoroltuk ennek szimptómáit. A feltételekhez kötött lélek számára az életnek két szintje van. Az egyik a jelenlegi élet, a másik pedig a felkészülés a következő életre. Ha a jóság kötőerejének hatása alatt állok, akkor felkészülhetek arra, hogy a felsőbb bolygókra kerülök, ha a szenvedély kötőereje befolyásol, akkor itt fogok maradni egy olyan közösségben, amelyre a tettek jellemzőek, ha pedig a tudatlanság kötőerejében vagyok, az állati létbe vagy az emberi élet egy alacsonyabb kategóriájába süllyedhetek. Egy bhakta azonban nem törődik sem ezzel, sem a következő életével, mert sohasem vágyik arra, hogy anyagi gazdagságra tegyen szert, vagy, hogy jobb vagy rosszabb élethelyzetbe kerüljön. Így imádkozik az Úrhoz: „Drága Uram! Mindegy, hol születek meg, mégis hadd szülessek meg egy bhakta otthonában, akár még hangyaként is.” Egy tiszta bhakta nem azért imádkozik az Úrhoz, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől. Valójában sohasem hiszi azt, hogy megérdemli a felszabadulást. Elmúlt életére és bűnös cselekedeteire emlékezve azt gondolja, csupán arra méltó, hogy a pokol legmélyére kerüljön. Ha ebben az életemben megpróbálok bhaktává válni, az nem azt jelenti, hogy számtalan elmúlt életem során tökéletesen jámbor voltam. Ez lehetetlen. Egy bhakta ezért mindig tisztában van valódi helyzetével. Az Úr kegyéből, egyedül amiatt csökkennek szenvedései, hogy teljesen meghódolt az Úrnak. Ahogyan a Bhagavad-gītāban olvashatjuk (BG 18.66): „Hódolj meg Előttem, s Én megvédelmezlek minden bűnös visszahatástól!” Ez az Ő kegye. Ez azonban nem azt jelenti, hogy aki meghódolt az Úr lótuszlábának, az nem követett el bűnt előző életében. Egy bhakta mindig így imádkozik: „Még ha bűneim miatt meg is kell születnem újra és újra, egyedül azért könyörgöm, hogy ne feledkezzem meg szolgálatodról.” Egy bhaktának nagy lelki ereje van, s így imádkozik az Úrhoz: „Szülessek meg újra és újra, de hadd jöjjek a világra tiszta bhaktád otthonában, hogy ismét lehetőséget kapjak a fejlődésre!”
Egy tiszta bhakta nem vágyik arra, hogy következő életében magasabb szintre kerüljön. Már feladta ezt a reményt. Bármilyen fajban születik meg, családos emberként vagy akár egy állatként, kell, hogy gyermeke, tulajdona és vagyona legyen, ám egy bhakta nem törekszik semmilyen tulajdonra. Elégedett azzal, amit az Úr kegyéből megkap. Egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy felemelkedjen a társadalmi ranglétrán, vagy hogy gyermekei egyre iskolázottabbak legyenek. Sohasem hanyag — mindig kötelességtudó —, de nem fordít túl sok időt arra, hogy az ideiglenes családi vagy társadalmi helyzete javításával törődjön. Teljesen elmerül az Úr szolgálatában, s minden egyéb dologra csak annyi időt szán, amennyi feltétlenül szükséges (yathārham upayuñjataḥ). Egy ilyen tiszta bhakta nem törődik azzal, hogy mi történik majd következő életében vagy ebben az életében; nem gondol a családra, a gyermekekre vagy a társadalomra sem. Teljesen az Úr szolgálatába merül, Kṛṣṇa-tudatban. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy az Úr a bhakta tudtán kívül elrendezi, hogy teste elhagyása után azonnal az Ő transzcendentális hajlékára kerüljön. Teste elhagyása után nem kerül egy másik anya méhébe. A közönséges élőlény a halála után egy másik anya méhébe kerül karmájának, cselekedeteinek megfelelően, hogy egy újabb testet kapjon. Ami azonban a bhaktát illeti, ő azonnal a lelki világba jut, az Úr társaságába. Ez az Úr különleges kegye. A következő versek elmagyarázzák, hogyan lehetséges ez. Az Úr mindenható, ezért bármit megtehet. Megbocsáthat minden bűnt. Bárkit azonnal a Vaikuṇṭhalokára emelhet. Ilyen felfoghatatlanul hatalmas az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki nagy jóakarattal fordul a tiszta bhakták felé.