HU/SB 3.26.20
20. VERS
- viśvam ātma-gataṁ vyañjan
- kūṭa-stho jagad-aṅkuraḥ
- sva-tejasāpibat tīvram
- ātma-prasvāpanaṁ tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viśvam—az univerzum; ātma-gatam—magában tartva; vyañjan—megnyilvánítva; kūṭa-sthaḥ—változatlan; jagat-aṅkuraḥ—minden kozmikus megnyilvánulás gyökere; sva-tejasā—saját ragyogása által; apibat—elnyelte; tīvram—sűrű; ātma-prasvāpanam—ami a mahat-tattvát befedte; tamaḥ—sötétség.
FORDÍTÁS
Így a sokféleség megnyilvánulása után a ragyogó mahat-tattva, amely magában foglalja valamennyi univerzumot, amely minden kozmikus megnyilvánulás gyökere, s amely nem pusztul el a megsemmisüléskor, elnyeli a sötétséget, ami a megsemmisüléskor a ragyogást eltakarja.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké létező, gyönyörrel és tudással teli, így különféle energiái is örökké léteznek szunnyadó állapotban. Ezért amikor a mahat-tattva létrejött, megnyilvánította az anyagi egót, s elnyelte a sötétséget, ami a kozmikus megnyilvánulást takarta be a megsemmisüléskor. Ezt a gondolatot részletesebben is megmagyarázhatjuk. Az ember éjjel, amikor az éjszaka sötétsége borul rá, tétlen, ám amikor reggel felébred, az éjszaka leple, vagyis az alvó állapot okozta felejtés szertefoszlik. Ugyanígy amikor a mahat-tattva megjelenik a megsemmisülés éjszakája után, a ragyogás megnyilvánul, hogy kinyilvánítsa az anyagi világ változatosságát.