HU/SB 3.28.37
37. VERS
- dehaṁ ca taṁ na caramaḥ sthitam utthitaṁ vā
- siddho vipaśyati yato ’dhyagamat svarūpam
- daivād upetam atha daiva-vaśād apetaṁ
- vāso yathā parikṛtaṁ madirā-madāndhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deham—anyagi test; ca—és; tam—az; na—nem; caramaḥ—utolsó; sthitam—ülve; utthitam—felkelve; vā—vagy; siddhaḥ—az önmegvalósított lélek; vipaśyati—érzékelni tudja; yataḥ—mert; adhyagamat—elérte; sva-rūpam—valódi azonossága; daivāt—a sors szerint; upetam—megérkezett; atha—azon túl; daiva-vaśāt—a sors szerint; apetam—eltávozott; vāsaḥ—ruha; yathā—mint; parikṛtam—felvenni; madirā-mada-andhaḥ—akit elvakít a mámor.
FORDÍTÁS
Mivel a tökéletes önmegvalósításra szert tett lélek felismerte valódi kilétét, nem érzékeli, hogy az anyagi test hogyan mozdul vagy cselekszik, ahogyan a részeg ember sem tudja, visel-e ruhát a testén vagy sem.
MAGYARÁZAT
Az életnek erről a szintjéről beszél Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében. Akinek az elméje teljesen összekapcsolódik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vágyával, s aki száz százalékosan az Úr szolgálatát végzi, az megfeledkezik az anyagi test követeléseiről.