HU/SB 3.3.14
14. VERS
- kiyān bhuvo ’yaṁ kṣapitoru-bhāro
- yad droṇa-bhīṣmārjuna-bhīma-mūlaiḥ
- aṣṭādaśākṣauhiṇiko mad-aṁśair
- āste balaṁ durviṣahaṁ yadūnām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kiyān–mi ez; bhuvaḥ–a Földnek; ayam–ez; kṣapita–csökkentette; uru–nagyon nagy; bhāraḥ–teher; yat–ami; droṇa–Droṇa; bhīṣma–Bhīṣma; arjuna–Arjuna; bhīma–Bhīma; mūlaiḥ–segítségével; aṣṭādaśa–tizennyolc; akṣauhiṇikaḥ–hadi falanxok (lásd: Bhāg. 1.16.34); mat-aṁśaiḥ–leszármazottjaimmal; āste–még mindig ott vannak; balam–nagy erő; durviṣaham–elviselhetetlen; yadūnām–a Yadu-dinasztiának.
FORDÍTÁS
[A kurukṣetrai csata után az Úr így szólt:] Droṇa, Bhīṣma, Arjuna és Bhīma segítségével a Föld végre megszabadult súlyos terhétől, tizennyolc akṣauhiṇī alakulattól. De lám csak! Még mindig itt van a Tőlem származó Yadu-dinasztia hatalmas ereje, mely még elviselhetetlenebb teher lehet!
MAGYARÁZAT
Helytelen az az elmélet, mely szerint a háborúk és az egyéb pusztító katasztrófák amiatt vannak, hogy a népesség megnövekedése túlságosan nagy teherré válik a világ számára. A Földnek semmi nem jelent túl nagy terhet. Felszínén, a leghatalmasabb hegyeken és óceánokban több élőlény él, mint amennyi ember van összesen, s még ezek a területek sincsenek túlterhelve. Ha számba vennénk a Föld felszínén élő összes élőlényt, minden bizonnyal úgy találnánk, hogy az emberek még öt százalékát sem teszik ki az élőlények összességének. Ha az emberi lények születési arányszáma növekszik, akkor ennek függvényében más élőlények születési aránya is nő. Az alacsonyabb rendű állatok – négylábúak, vízi élőlények, madarak stb. – születési arányszáma messze magasabb az emberi lényekénél. A Legfelsőbb Úr elrendezéséből szerte a Földön minden élőlény elegendő táplálékhoz juthat, s az Úr még többet is ad, ha valóban aránytalanul megnövekszik az élőlények száma.
Szó sincs tehát arról, hogy a népesség növekedése terhet jelentene. A Földre a dharma-glāni miatt nehezedik súly, ami annyit jelent, hogy az emberek helytelenül viszik végbe az Úr akaratát. Az Úr azért jelent meg a Földön, hogy megfékezze a bűnösök elszaporodását, nem pedig azért, hogy akadályozza a népességszaporulatot, mint ahogy a materialista közgazdászok helytelenül gondolják. Abban az időben, amikor az Úr Kṛṣṇa megjelent, rendkívül megnövekedett a gonosztevők száma, akik áthágták az Úr parancsait. Az anyagi teremtés arra szolgál, hogy teljesítse az Úr vágyát, az Ő vágya pedig az, hogy a feltételekhez kötött lelkek, akik most még alkalmatlanok arra, hogy eljussanak Isten királyságába, megkapják a lehetőséget, hogy alkalmassá váljanak rá. A kozmikus teremtésnek egyedül az a célja, hogy esélyt adjon a feltételekhez kötött lelkeknek visszatérni Isten birodalmába, s az Úr természete mindent megad életük fenntartásához.
Ezért még ha szaporodik is a népesség a Föld felszínén, ha az emberek Isten-tudatban élnek és nem bűnösök, akkor a Földnek e teher örömet jelent. Kétféle teher van: az igavonó állat terhe és a szeretet terhe. Az igavonó állat terhe elviselhetetlen, azonban a szeretet terhe örömet okoz. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nagyon szemléletes magyarázatot ad a szeretet terhével kapcsolatban. Azt mondja, hogy bár a fiatal feleségnek a férj, az anya ölének a gyermek vagy az üzletembernek a vagyon terhe a nagy súly miatt valóban teher, mégis örömet okoz, és ezek nélkül az ember az elkülönülés súlyát érezheti, amelyet még nehezebb elviselni, mint magát a szeretet terhét. Amikor az Úr Kṛṣṇa arra utalt, ahogy a Yadu-dinasztia terhet jelentett a Föld számára, akkor másféle teherre utalt, mint az igavonó állaté. Az Úr Kṛṣṇától származó dinasztia tagjainak számát több milliónyira becsülték, és ez kétségtelenül jócskán megnövelte a Föld népességét. Ám mivel mindannyian az Úr transzcendentális teljes kiterjedései voltak, nagy örömet okoztak a Földnek. Amikor az Úr róluk beszélt a Föld terhével kapcsolatban, akkor arra gondolt, hogy nemsokára elhagyják a Földet. Az Úr Kṛṣṇa családjának minden tagja egy-egy félisten inkarnációja volt, és az Úrral együtt nekik is távozniuk kellett a Föld felszínéről. Amikor az Úr a Yadu-dinasztiával kapcsolatban a Föld elviselhetetlen terhéről beszélt, az elkülönülés terhére utalt. Śrīla Jīva Gosvāmī megerősíti ezt a következtetést.