HU/SB 3.3.7
7. VERS
- tatrāhṛtās tā nara-deva-kanyāḥ
- kujena dṛṣṭvā harim ārta-bandhum
- utthāya sadyo jagṛhuḥ praharṣa-
- vrīḍānurāga-prahitāvalokaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra–Narakāsura házában; āhṛtāḥ–elrabolt; tāḥ–mindazok; nara-deva-kanyāḥ–sok királyleány; kujena–a démon által; dṛṣṭvā–látván; harim–az Urat; ārta-bandhum–a szenvedők barátja; utthāya–egyszerre felkelt; sadyaḥ–akkor és ott; jagṛhuḥ–elfogadta; praharṣa–örömmel; vrīḍa–félénkség; anurāga–ragaszkodás; prahita-avalokaiḥ–mohó pillantásokkal.
FORDÍTÁS
A démon palotájában a hercegnőket, akiket Narakāsura elrabolt, újra élet töltötte el, amint meglátták az Urat, a szenvedők barátját. Mohón, örömmel és szégyenlősen pillantottak Rá, s felajánlották, hogy feleségül mennek Hozzá.
MAGYARÁZAT
Narakāsura számtalan hatalmas király leányát rabolta el s tartotta fogságban, a palotájában. Amikor azonban az Úr megölte a démont és belépett a palotába, a hercegnőkbe újra visszatért az élet, s felajánlották, hogy feleségül mennek Hozzá, hiszen az Úr a szenvedők egyetlen barátja. Ha az Úr nem fogadta volna el őket, nem lett volna reményük, hogy férjhez menjenek, mert mivel a démon elrabolta őket apjuk védelméből, senki sem vette volna feleségül őket. A védikus társadalom szokásai szerint a lányok az apa gondoskodása után a férj felügyelete alá kerülnek. Ezeket a hercegnőket elrabolták apjuk védőszárnyai alól, így aztán nehezen találtak volna maguknak az Úron kívül más férjet.