HU/SB 3.4.23


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

śrī-śuka uvāca
ity uddhavād upākarṇya
suhṛdāṁ duḥsahaṁ vadham
jñānenāśamayat kṣattā
śokam utpatitaṁ budhaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śuka Gosvāmī így szólt; iti–így; uddhavāt–Uddhavától; upākarṇya–hallotta; suhṛdām–barátoknak és rokonoknak; duḥsaham–elviselhetetlen; vadham–megsemmisülés; jñānena–transzcendentális tudással; aśamayat–megnyugtatta magát; kṣattā–Vidura; śokam–gyász; utpatitam–felébredt; budhaḥ–a bölcs.


FORDÍTÁS

Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután Uddhavától mindent megtudott barátai és rokonai haláláról, a bölcs Vidura transzcendentális tudásával enyhített a gyászon, ami úrrá lett rajta.


MAGYARÁZAT

Vidura megtudta, hogy a kurukṣetrai csata vége az lett, hogy barátai és rokonai elpusztultak, a Yadu-dinasztia megsemmisült, s az Úr eltávozott. Ez egy időre gyásszal töltötte el, de mivel rendkívül magas szintű transzcendentális tudással rendelkezett, e tudás fényében képes volt megnyugodni. Amint azt a Bhagavad-gītā elmondja, annak köszönhetően, hogy már oly hosszú ideje élvezzük anyagi testünk rokonainak és barátainak társaságát, a legkevésbé sem meglepő, hogy halálukkor gyászoljuk őket, az embernek azonban meg kell tanulnia, hogyan győzze le ezt a gyászt egy felsőbbrendű, transzcendentális tudás segítségével. Uddhava és Vidura napnyugtakor kezdett Kṛṣṇáról beszélgetni, és Uddhava társaságában Vidura még magasabb szintet ért el a tudás terén.