HU/SB 3.4: Vidura felkeresi Maitreyát

Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - NEGYEDIK FEJEZET: Vidura felkeresi Maitreyát


3.4.1. vers: Ezek után a brāhmaṇák engedélyével [Vṛṣṇi és Bhoja leszármazottjai] mindannyian ettek a prasāda maradékából, és ittak a rizspálinkából. Az italtól mind megrészegültek, s eszüket vesztve durva szavakkal támadtak egymásra, szívük legmélyéig sebezve egymást.

3.4.2. vers: Ahogy a bambuszok súrlódása pusztítást eredményez, úgy következett be pusztulásuk, amikor napnyugtakor a mámor vétkeinek hatására elvesztették elméjük békességét.

3.4.3. vers: Az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa, miután belső energiája révén előre látta [családja] pusztulását, a Sarasvatī folyó partjára ment, ott néhány csepp vizet felszippantva rituálisan megtisztálkodott, majd leült egy fa alá.

3.4.4. vers: Az Úr véget vet azok szenvedéseinek, akik meghódolnak Neki. Ezért Ő, aki arra vágyott, hogy elpusztítsa családját, előtte azt mondta nekem, menjek Badarikāśramába.

3.4.5. vers: Ó, Arindama [Vidura]! Annak ellenére, hogy ismertem vágyát [hogy elpusztítsa a dinasztiát], követtem Őt, mert képtelen voltam elviselni a mester lótuszlábának távollétét.

3.4.6. vers: Követtem, s láttam pártfogómat és mesteremet [az Úr Śrī Kṛṣṇát], amint mélyen elgondolkodva, magányosan ül a Sarasvatī folyó partján, menedékre lelve, noha Ő a menedéke a szerencse istennőjének.

3.4.7. vers: Az Úr teste feketés színű, mégis örök, gyönyörrel és tudással teli, s végtelenül gyönyörű. Szeme mindig nyugodt, és vörös, akár a felkelő nap. Négy karjáról, jelvényeiről és sárga selyemruhájáról azonnal felismertem, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

3.4.8. vers: Az Úr egy fiatal banyanfának dőlve ült. Jobb lótuszlábát bal combjára helyezte, s noha búcsút intett minden kényelemnek, amit a családos élet jelentett, boldognak látszott ebben a helyzetben.

3.4.9. vers: Ez idő tájt Maitreya, az Úr nagy bhaktája és a nagy bölcs, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa barátja és jóakarója a világ számtalan táján tett vándorlása során eljutott erre a helyre is, saját tökéletes elhatározásából.

3.4.10. vers: Maitreya Muni, aki nagyon ragaszkodott Hozzá [az Úrhoz], udvariasan, leeresztett vállakkal hallgatta. Az Úr mosolyogva engedte, hogy megpihenjek, s egyedül rám vetve szemét így szólt:

3.4.11. vers: Ó, Vasu! Tudom, hogy elméd mélyén mire vágytál hajdanán, amikor a Vasuk és más félistenek, akik az univerzum irányításáért feleltek, áldozatokat mutattak be. A te óhajod az volt, hogy elnyerd társaságomat. Mások nagyon nehezen érhetik ezt el, de neked megadom.

3.4.12. vers: Ó, nemes jellem! Jelen életed az utolsó és a legértékesebb, mert ebben az életben megkaptad végső kegyemet. Most transzcendentális hajlékomra, Vaikuṇṭhára mehetsz, magad mögött hagyva a feltételekhez kötött élőlények univerzumát. Nagy áldásban van részed, hogy tiszta, rendíthetetlen odaadó szolgálatodnak köszönhetően meglátogattál ezen a magányos helyen.

3.4.13. vers: Ó, Uddhava! A lótusz korszakában hajdanán, a teremtés kezdetén a köldökömből sarjadó lótuszon ülő Brahmānak transzcendentális dicsőségemről beszéltem, melyet a nagy bölcsek a Śrīmad-Bhāgavatamként írnak le.

3.4.14. vers: Uddhava így szólt: Ó, Vidura! Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden pillanatban kegyével árasztott el, s nagy szeretettel megszólított, szavaim könnyekbe fulladtak, s testem borzongott. Letöröltem könnyeimet, s két kezem összetéve így szóltam:

3.4.15. vers: Ó, Uram! A bhakták, akik lótuszlábad transzcendentális szerető szolgálatát végzik, könnyen elérhetnek bármit a vallásosság, az anyagi gyarapodás, az érzékek kielégítése és a felszabadulás négy elvének birodalmában. Ami azonban engem illet, ó, hatalmas, én csupán lótuszlábad szerető szolgálatára vágyom!

3.4.16. vers: Uram! Még a tanult bölcsek értelmét is megzavarja, amikor azt látják, hogy gyümölcsöző munkát végzel, noha mentes vagy minden vágytól; hogy megszületsz, noha megszületetlen vagy; hogy az ellenségtől rettegve elmenekülsz, s egy erődben keresel menedéket, noha Te vagy a legyőzhetetlen idő ura; s hogy a családos élet örömeit élvezed, miközben számtalan nő vesz körül, noha Te önmagadból merítesz boldogságot.

3.4.17. vers: Ó, Uram! Örök valódat sohasem osztja meg az idő befolyása, és tökéletes tudásodnak sincs határa. Képes lettél volna magadban dönteni, mégis engem hívtál, hogy tanácsot adjak, mintha nem tudnád, mit tegyél, noha Te sohasem lehetsz tanácstalan. Zavarba hoz ez a tetted.

3.4.18. vers: Ó, Uram! Ha alkalmasnak találsz minket arra, hogy meghallgassuk, kegyesen magyarázd el nekünk azt a transzcendentális tudományt, amely felvilágosítást ad Rólad, s amelyet korábban Brahmājīnak adtál át!

3.4.19. vers: Amikor feltártam szívem vágyát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Ő, a lótuszszemű Úr oktatni kezdett transzcendentális helyzetéről.

3.4.20. vers: Megtanultam az önvaló tudománya megértésének folyamatát lelki tanítómesteremtől, az Istenség Személyiségétől, aztán körbejártam Őt, majd bánatomban, hogy el kellett válnom Tőle, idejöttem.

3.4.21. vers: Kedves Vidurám! Őrült módjára vágyom arra a boldogságra, amit az Úr látványa jelent, s hogy enyhítsek e szenvedésen, társasága elnyerése érdekében most Badarikāśrama felé tartok a Himalájába, követve az Ő utasítását.

3.4.22. vers: Badarikāśramában az Istenség Személyisége, Nara és Nārāyaṇa bölcsek inkarnációjában, ősidők óta végzi szigorú vezeklését a szeretett élőlények boldogulása érdekében.

3.4.23. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután Uddhavától mindent megtudott barátai és rokonai haláláról, a bölcs Vidura transzcendentális tudásával enyhített a gyászon, ami úrrá lett rajta.

3.4.24. vers: Miközben Uddhava, az Úr legfőbb és legbensőségesebb bhaktája indulófélben volt, Vidura szeretettel és bizalommal így kérdezett tőle:

3.4.25. vers: Vidura így szólt: Ó, Uddhava! Mivel az Úr Viṣṇu szolgái azzal a céllal vándorolnak, hogy másokat szolgáljanak, helyénvaló lenne, ha kegyesen beszélnél az önvaló tudományáról, amelyet maga az Úr adott át neked, hogy felvilágosítson.

3.4.26. vers: Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd a transzcendentális tudást. Őt maga az Istenség Személyisége tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.

3.4.27. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Miután Uddhava a Yamunā partján Vidurával az Úr transzcendentális nevéről, dicsőségéről és tulajdonságairól beszélgetett, fájdalom vett erőt rajta. Az éjszaka egy pillanat alatt elrepült, s Uddhava útjára indult.

3.4.28. vers: A király ekképpen kérdezett: A három világ Ura, Śrī Kṛṣṇa bevégezte kedvteléseit, s a Vṛṣṇi- és a Bhoja-dinasztia tagjai, akik a nagy hadvezérek legjobbjai voltak, eltávoztak. Miért maradt itt Uddhava egyedül?

3.4.29. vers: Śukadeva Gosvāmī így válaszolt: Kedves királyom! A brāhmaṇák átka csupán ürügyként szolgált, a valódi ok az Úr legfelsőbb vágya volt. El akart távozni a Föld felszínéről, miután rendkívül népes családját is elküldte. Az Úr így gondolkozott:

3.4.30. vers: Most eltűnök a földi világ szeme elől, s úgy látom, Uddhava, legkiválóbb bhaktám az egyetlen, akire közvetlenül rábízhatom a Rólam szóló tudást.

3.4.31. vers: Uddhava semmilyen tekintetben sem alacsonyabb rendű Nálam, mert az anyagi természet kötőerői soha sincsenek rá hatással. Ezért itt maradhat ebben a világban, hogy elterjessze az Istenség Személyiségéről szóló tudást.

3.4.32. vers: Śukadeva Gosvāmī elmondta a királynak, hogy miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége    –    minden védikus tudás forrása és a három világ lelki tanítómestere    –    tudásban részesítette Uddhavát, Uddhava Badarikāśrama zarándokhelyre ment, s ott transzba merült, hogy elégedetté tegye az Urat.

3.4.33. vers: Vidura hallott Uddhavától az Úr Kṛṣṇa, a Felsőlélek halandó világbeli megjelenéséről és eltávozásáról is. Olyan téma ez, melynek megismerésére a nagy bölcsek is állhatatosan törekednek.

3.4.34. vers: Azoknak, akik nem a bhaktái az Úrnak, nagy nehézséget jelent megérteni dicső tetteit, s azt, hogyan jelenik meg különféle transzcendentális formákban, hogy bemutassa rendkívüli kedvteléseit a halandó világban, az állatoknak pedig mindez csak az elméjét zavarja meg.

3.4.35. vers: Amikor Vidura megértette, hogy az Úr Kṛṣṇa [miközben elhagyta ezt a világot] emlékezett rá, túláradó szeretetteljes eksztázisában hangosan sírni kezdett.

3.4.36. vers: Vidura, a megvilágosodott lélek néhány napot a Yamunā folyó partján töltött, majd a Gangesz partjára érkezett, ahol Maitreya, a nagy bölcs élt.