HU/SB 3.5.45
45. VERS
- tān vai hy asad-vṛttibhir akṣibhir ye
- parāhṛtāntar-manasaḥ pareśa
- atho na paśyanty urugāya nūnaṁ
- ye te padanyāsa-vilāsa-lakṣyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān–az Úr lótuszlába; vai–bizonyára; hi–érte; asat–materialista; vṛttibhiḥ–azok által, akik a külső energia hatása alatt állnak; akṣibhiḥ–az érzékek által; ye–azok; parāhṛta–távolra kerülve; antaḥ-manasaḥ–a belső elmének; pareśa–ó, Legfelsőbb; atho–ezért; na–soha; paśyanti–láthatja; urugāya–ó, hatalmas; nūnam–de; ye–akik; te–Tiéd; padanyāsa–cselekedetek; vilāsa–transzcendentális élvezet; lakṣyāḥ–akik látnak.
FORDÍTÁS
Ó, hatalmas Legfelsőbb Úr! Akik sértéseket követnek el, s belső látásukra a külső, anyagi cselekedetek túlságosan nagy hatással vannak, nem láthatják lótuszlábad, míg tiszta bhaktáid, akiknek egyetlen céljuk, hogy kedvteléseidből transzcendentális élvezetet merítsenek, láthatják.
MAGYARÁZAT
Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 18.61) elmondja, az Úr mindenki szívében ott lakozik, így a természetes az, hogy az ember legalább saját magában láthatja az Urat. Ám azok számára, akiknek belső látását a külső cselekedetek elfedték, ez nem lehetséges. A tiszta lelket, melynek jellemzője a tudat, a közönséges ember is könnyen érzékelheti, hiszen a tudat jelen van szerte az egész testben. A Bhagavad-gītā javasolta yoga-folyamat célja az, hogy bensőnkben összpontosítsuk az elme tevékenységeit, s így megpillanthatjuk magunkban az Úr lótuszlábát. Sok állítólagos yogī van azonban, aki nem törődik az Úrral, csak a tudattal, s ezt fogadja el végső megvalósításnak. A Bhagavad-gītā néhány perc alatt eljuttat a tudat efféle megismeréséhez, míg az Úr lótuszlába ellen elkövetett sértéseik miatt ezek az állítólagos yogīk hosszú éveken át próbálkoznak vele. A legnagyobb sértés az, hogy nem fogadják el, hogy az Úr az egyéni lelkektől különállóan létezik, vagyis azt vallják, hogy az Úr és az egyéni lélek egy és ugyanaz. Az imperszonalisták félreértelmezik a tükröződés elméletét, s így az egyéni tudatot helytelenül a Legfelsőbb Tudatnak tekintik.
A Legfelsőbb visszatükröződésének elméletét minden hétköznapi ember könnyedén megértheti, ha őszinte. Amikor az égbolt visszatükröződik a vízben, az ég mellett a csillagokat is láthatjuk, de tudjuk, hogy nem lehet őket azonos szinten állónak elfogadni. A csillagok az égbolt részei, ezért nem lehetnek egyenértékűek az egésszel. Az ég az egész, a csillagok pedig a részek. A kettő nem lehet egy és ugyanaz. Azok a transzcendentalisták, akik nem fogadják el, hogy a legfelsőbb tudat nem azonos az egyéni tudattal, éppúgy sértést követnek el, mint a materialisták, akik még az Úr létét is tagadják.
Akik ilyen sértést követnek el, nem láthatják meg magukban az Úr lótuszlábát, sőt arra sem képesek, hogy az Úr bhaktáit lássák. Az Úr bhaktái annyira kegyesek, hogy vándorlásuk során mindenhová ellátogatnak, hogy az embereket felvilágosítsák az Isten-tudatról. A sértegetők azonban minden esélyüket elvesztették, hogy fogadják az Úr bhaktáit, míg az egyszerű ártatlan emberre azonnal hat a bhakták jelenléte. Példa erre a vadász és Devarṣi Nārada érdekes története. A vadász, aki az erdőben élt, nagyon bűnös volt, de nem követett el szándékosan sértéseket. Nārada jelenléte azonnal hatással volt rá, s úgy döntött, hogy a családi otthont elhagyva az odaadás útjára lép. Ezzel szemben Nalakūvara és Maṇigrīva sértéseket követtek el, s ezért annak ellenére, hogy a félistenek között éltek, az a büntetés várt rájuk, hogy következő életükben faként szülessenek meg. Egy bhakta kegyéből azonban az Úr később felszabadította őket. A sértést elkövetőknek addig kell várniuk, míg egy bhakta a kegyében nem részesíti őket, s ekkor alkalmassá válhatnak arra, hogy magukban meglássák az Úr lótuszlábát. Ám sértéseiknek és rendkívül materialista szemléletüknek köszönhetően még az Úr bhaktáit sem képesek látni. Anyagi cselekedeteikkel megölik a belső látást. Az Úr bhaktái azonban nem törődnek az ostobák számtalan, elmében és testben elkövetett sértésével. Továbbra is gondolkodás nélkül az odaadás áldásában részesítik őket – ilyen a bhakták természete.