HU/SB 3.5.46


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

pānena te deva kathā-sudhāyāḥ
pravṛddha-bhaktyā viśadāśayā ye
vairāgya-sāraṁ pratilabhya bodhaṁ
yathāñjasānvīyur akuṇṭha-dhiṣṇyam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pānena–azzal, hogy isszák; te–Tiéd; deva–ó, Urunk; kathā–témák; sudhāyāḥ–a nektárnak; pravṛddha–nagyon felvilágosult; bhaktyā–az odaadó szolgálat által; viśada-āśayāḥ–nagyon komoly hozzáállással; ye–akik; vairāgya-sāram–a lemondás végső értelme; pratilabhya–elérve; bodham–intelligencia; yathā–amennyire; añjasā–gyorsan; anvīyuḥ–elér; akuṇṭha-dhiṣṇyam–Vaikuṇṭhalokát a lelki világban.


FORDÍTÁS

Ó, Urunk! Akik komoly igyekezetük következtében eljutnak a megvilágosodott odaadó szolgálat szintjére, azok megértik a lemondás és tudás teljes értelmét, s a lelki világ Vaikuṇṭhalokájára jutnak, csupán amiatt, hogy a Rólad szóló történetek nektárját isszák.


MAGYARÁZAT

Az elméjükben spekuláló imperszonalisták és az Úr tiszta bhaktái között az a különbség, hogy az előbbiekre az Abszolút Igazság megismerése során minden lépésnél gyötrelem vár, míg a bhakták már próbálkozásuk elején a boldogság birodalmába kerülnek. Egy bhaktának nem kell mást tennie, mint az odaadó cselekedetekről hallania, amelyek olyan egyszerűek, mint minden más az életben. A bhakta tettei nagyon egyszerűek, míg az elméjében spekuláló imperszonalistának egy természetellenes, személytelen helyzet fenntartása érdekében szemfényvesztő szónoklatokkal kell törődnie, melyek részben fedik a valóságot, részben nem többek egyszerű színjátéknál. Annak ellenére, hogy fáradhatatlanul törekszik a tökéletes tudásra, az imperszonalista csupán azt éri el, hogy az Úr brahmajyotijának személytelen egységébe olvadhat. Ezt valójában még az Úr ellenségei is elérik azáltal, hogy az Úr megöli őket. A bhakták azonban a tudás és a lemondás legfelső szintjére kerülnek, s eljutnak a Vaikuṇṭhalokákra, a lelki világ bolygóira. Az imperszonalista csak az eget kapja meg, s valódi transzcendentális gyönyörben nem lesz része, ezzel szemben a bhakta azokra a bolygókra kerül, ahol az igazi lelki élet uralkodik. A bhakta, mivel komolyan törekszik, minden más eredményt visszautasít, mintha csak szemét lenne, s egyedül az odaadó szolgálatot fogadja el, a lelki élet lényegét.