HU/SB 3.5.50
50. VERS
- tvaṁ naḥ surāṇām asi sānvayānāṁ
- kūṭa-stha ādyaḥ puruṣaḥ purāṇaḥ
- tvaṁ deva śaktyāṁ guṇa-karma-yonau
- retas tv ajāyāṁ kavim ādadhe ’jaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam–Te; naḥ–nekünk; surāṇām–a félisteneknek; asi–Te vagy; sa-anvayānām–különféle szinten álló; kūṭa-sthaḥ–aki változatlan; ādyaḥ–felette álló nélkül; puruṣaḥ–az eredeti személy; purāṇaḥ–a legidősebb, akinek nincsen más eredete; tvam–Te; deva–ó, Urunk; śaktyām–az energiának; guṇa-karma-yonau–az anyagi kötőerők és cselekedetek okának; retaḥ–a születés magja; tu–sőt; ajāyām–a nemzésért; kavim–az élőlények összessége; ādadhe–elindított; ajaḥ–aki megszületetlen.
FORDÍTÁS
Te vagy személyesen minden félisten és a különböző szinteken álló rendek eredeti létrehozója, mégis a legidősebb vagy, s változatlan. Ó, Urunk! Nincs eredeted és nincs semmi Nálad felsőbbrendű. Megtermékenyítetted a külső energiát az élőlények összességének magjával, Te mégis megszületetlen vagy.
MAGYARÁZAT
Az Úr, az Eredeti Személy az atyja minden más élőlénynek, egészen Brahmātól kezdve, attól a személyiségtől, akitől a különféle szinteken álló fajokhoz tartozó élőlények mindegyike származik. A Legfelsőbb Atyának azonban nincs atyja. Minden élőlényt – a legkülönfélébb szinteken –, még Brahmāt, az univerzum eredeti teremtőjét is egy atya nemzette, de Neki, az Úrnak nincsen atyja. Amikor alászáll az anyagi világba, indokolatlan kegyéből egyik nagy bhaktáját apjának fogadja el, hogy betartsa az anyagi világ törvényeit. Mivel azonban Ő az Úr, mindig függetlenül választja ki, ki legyen az apja. Nṛsiṁhadeva inkarnációjában egy oszlopból lépett elő, Ahalyā pedig az Úr indokolatlan kegyéből egy kőből jelent meg, az Úr Śrī Rāma inkarnációja lótuszlábának érintésére. Az Úr Felsőlélekként minden élőlény társa is, de mindig változatlan. Az élőlény az anyagi világban örökké cseréli testét, de az Úr még akkor is változatlan, amikor az anyagi világban van. Ez az Ő kiváltsága.
Ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 14.3) megerősíti, az Úr megtermékenyíti a külső – anyagi – energiát, s később a különféle szinteken álló élőlények mind, Brahmātól, az első félistentől kezdve a legjelentéktelenebb hangyáig létrejönnek. Az élőlények fajtái mind Brahmā és a külső energia révén nyilvánulnak meg, de az Úr az eredeti atyja mindenkinek. Az élőlények kapcsolata a Legfelsőbb Úrral kétségtelenül apa-fiú kapcsolat, és nem egyenrangú felek kapcsolata. Néha szeretetből az apa felette állónak tekinti a fiát, de az apa és a fiú közötti kapcsolat a felsőbbrendű és az alárendelt kapcsolata. Minden élőlény, beleértve a félisteneket is, köztük Brahmāt és Indrát, legyen bármilyen hatalmas, örökké a Legfelsőbb Atya alárendelt szolgája. A mahat-tattva, mint princípium az anyagi természet minden kötőerejének forrása, s az élőlények az anyagi világban olyan testekben születnek meg, amelyeket az anya, az anyagi természet ad korábbi tetteik alapján. A test az anyagi természet ajándéka, de a lélek eredetileg a Legfelsőbb Úr szerves része.