HU/SB 3.5.51
51. VERS
- tato vayaṁ mat-pramukhā yad-arthe
- babhūvimātman karavāma kiṁ te
- tvaṁ naḥ sva-cakṣuḥ paridehi śaktyā
- deva kriyārthe yad-anugrahāṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ–ezért; vayam–mi mindannyian; mat-pramukhāḥ–a totális kozmoszból, a mahat-tattvából származunk; yat-arthe–a célért, amelynek; babhūvima–létrehozott; ātman–ó, Legfelsőbb Önvaló; karavāma–tegyünk; kim–mit; te–a Te szolgálatod; tvam–Téged; naḥ–nekünk; sva-cakṣuḥ–személyes terv; paridehi–főként add meg nekünk; śaktyā–az energiát a munkához; deva–ó, Urunk; kriyā-arthe–a cselekvéshez; yat–amelyből; anugrahāṇām–azoknak, akik különösen kegyben részesülnek.
FORDÍTÁS
Ó, Legfelsőbb Önvaló! Kérlek, kegyesen taníts meg arra bennünket, akik kezdetben a mahat-tattvából, a totális kozmikus energiából jöttünk létre, hogy hogyan cselekedjünk! Kegyesen adj nekünk tökéletes tudást és erőt, hogy végezni tudjuk szolgálatodat a későbbi teremtés különféle szakaszaiban!
MAGYARÁZAT
Az Úr teremti ezt az anyagi világot, és Ő népesíti be az anyagi energiát élőlényekkel, akik az anyagi világban cselekedni fognak. E tettek mögött isteni terv áll, amely nem más, mint hogy a feltételekhez kötött lelkek – akik erre vágynak – lehetőséget kapjanak az érzékkielégítésből származó élvezetre. A teremtés mögött azonban egy másik szándék is rejlik: segíteni az élőlényeknek megérteni azt, hogy létüknek az Úr transzcendentális érzékkielégítését kell szolgálnia, s nem a saját érzékeik kielégítéséért élnek. Ez az élőlények alapvető helyzete. Az Úr egyetlen, aki transzcendentális élvezete érdekében sokká terjeszti ki magát. Minden kiterjedés – a viṣṇu-tattvák, a jīva-tattvák és a śakti-tattvák (az Istenség Személyisége, az élőlények és a különféle potenciális energiák) – ugyanannak a Legfelsőbb Úrnak a sarjai. A jīva-tattvák a viṣṇu-tattvák különálló kiterjedései, s bár képességeiket illetően különbség van közöttük, mindannyian a Legfelsőbb Úr transzcendentális érzékkielégítését szolgálják. Néhány jīva azonban az Istenség Legfelsőbb Személyiségét utánozva uralkodni akart az anyagi természeten. Arra a kérdésre, hogy mikor és miért támadtak ilyen hajlamok a tiszta élőlényekben, csak azt mondhatjuk, hogy a jīva-tattvák parányi függetlenséggel rendelkeznek, s annak köszönhetően, hogy néhány élőlény visszaél ezzel a függetlenséggel, az anyagi teremtés feltételei közé kerül. Őket éppen ezért nitya-baddháknak, vagyis örökké feltételekhez kötött lelkeknek nevezik.
A védikus írások a nitya-baddháknak, az örökké feltételekhez kötött élőlényeknek is alkalmat adnak arra, hogy tökéletessé váljanak, s akik élnek e transzcendentális tudás nyújtotta lehetőséggel, fokozatosan visszanyerhetik elveszített tudatukat az Úr transzcendentális szerető szolgálatát illetően. A félistenek azok közé a feltételekhez kötött lelkek közé tartoznak, akikben kifejlődött az Úr szolgálatának tiszta tudata, ugyanakkor azonban továbbra is uralkodni akarnak az anyagi energián. E kevert tudat miatt a feltételekhez kötött lélek a teremtett világ irányításában kap szerepet. A félistenek a feltételekhez kötött lelkek megbízott vezetői. Ahogy az állam börtönében néhány régi fogolyra rábízhatnak egy felelősséggel járó feladatot a börtön irányításában, ugyanúgy a félistenek olyan tökéletessé vált feltételekhez kötött lelkek, akik az Úr képviselőjeként cselekszenek az anyagi teremtésben. Az ilyen félistenek az Úr bhaktái az anyagi világban, s amikor teljesen megszabadulnak minden anyagi vágytól, hogy uralkodjanak az anyagi energia fölött, akkor tiszta bhaktákká válnak, és nem vágynak többé másra, csupán az Úr szolgálatára. Ezért minden olyan élőlény, aki pozícióra vágyik az anyagi világban, kívánhatja, hogy így szolgálja az Urat, s kérhet az Úrtól hatalmat és intelligenciát, ahogyan a félistenek teszik ebben a versben. Az ember nem tehet semmit addig, amíg az Úr fel nem világosítja, és fel nem hatalmazza. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 15.15): mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. Az emlékezés, a tudás és a felejtés mind az Úrtól jön, aki mindenki szívében jelen van. Az okos ember az Úr segítségére vágyik, az Úr pedig segít az őszinte bhaktáknak, akik oly sokféle szolgálatot végeznek Neki.
A félistenek az Úrtól kapják felhatalmazásukat az élőlények különféle fajainak teremtésére, azok múltbeli cselekedetei szerint. Most az Úr kegyét kérik, hogy áldja meg őket intelligenciával és erővel annak érdekében, hogy képesek legyenek eleget tenni feladatuknak. Éppen így, minden feltételekhez kötött lélek szolgálhatja az Urat egy gyakorlott lelki tanítómester irányításával, és így lassanként megszabadulhat az anyagi lét kötelékeitől. A lelki tanítómester az Úr megnyilvánult képviselője. Mindenki, aki meghallgatja útmutatását és annak megfelelően él, valójában a buddhi-yoga szerint cselekszik, ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 2.41) megmagyarázza:
- vyavasāyātmikā buddhir
- ekeha kuru-nandana
- bahu-śākhā hy anantāś ca
- buddhayo ’vyavasāyinām
- Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének ötödik fejezetéhez, melynek címe: „Vidura és Maitreya beszélgetései”.