HU/SB 3.7.38
38. VERS
- puruṣasya ca saṁsthānaṁ
- svarūpaṁ vā parasya ca
- jñānaṁ ca naigamaṁ yat tad
- guru-śiṣya-prayojanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puruṣasya–az élőlénynek; ca–szintén; saṁsthānam–lét; svarūpam–azonosság; vā–akár, vagy; parasya–a Legfelsőbbnek; ca–szintén; jñānam–tudás; ca–szintén; naigamam–az Upaniṣadokkal kapcsolatban; yat–az; tat–ugyanaz; guru–lelki tanítómester; śiṣya–tanítvány; prayojanam–szükséglet.
FORDÍTÁS
Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő ismeretek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai számára szükséges?
MAGYARÁZAT
Az élőlények eredeti helyzetükben az Úr szolgái. Az Úr mindenkitől elfogadja, bármilyen szolgálatot végez is Neki. A Bhagavad-gītā (BG 5.29) egyértelműen kijelenti, hogy Ő minden áldozat és vezeklés gyümölcsének legfelsőbb élvezője, minden megnyilvánult dolog tulajdonosa és minden élőlény barátja. Ez Ő valójában. Ezért amikor az élőlény elismeri az Úr legfelsőbb tulajdonjogát és ezt figyelembe véve cselekszik, visszanyeri valódi identitását. A lelki társulásra szükség van ahhoz, hogy az élőlény a tudásnak erre a szintjére emelkedhessen. A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy tanítványai ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, a tanítványok pedig tudják, hogy tanulniuk kell Isten és az élőlények közötti örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől. Ahhoz, hogy az ember elterjeszthesse a transzcendentális tudást, a védikus bölcseletről szerzett tudástól megvilágosodva vissza kell vonulnia a világi tevékenységtől. Ez a lényege a versben elhangzó kérdéseknek.