HU/SB 3.8.10
10. VERS
- udāplutaṁ viśvam idaṁ tadāsīd
- yan nidrayāmīlita-dṛṅ nyamīlayat
- ahīndra-talpe ’dhiśayāna ekaḥ
- kṛta-kṣaṇaḥ svātma-ratau nirīhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uda–víz; āplutam–elmerült benne; viśvam–a három világ; idam–ez; tadā–akkor; āsīt–így maradt; yat–amelyben; nidrayā–álomban; amīlita–csukott; dṛk–szemek; nyamīlayat–nem teljesen csukott; ahi-indra–a nagy kígyó, Ananta; talpe–az ágyán; adhiśayānaḥ–rajta fekve; ekaḥ–egyedül; kṛta-kṣaṇaḥ–lefoglalva; sva-ātma-ratau–belső energiája élvezetébe merülve; nirīhaḥ–a külső energia egyetlen része nélkül.
FORDÍTÁS
Miután a három világ víz alá került, Garbhodakaśāyī Viṣṇu egyedül volt, s ágyán feküdt, a hatalmas Ananta kígyón. Noha látszólag saját belső energiájában, a külső energia hatásától mentesen álomban szendergett, szemeit nem csukta be teljesen.
MAGYARÁZAT
Az Úrnak örökké transzcendentális gyönyörben van része belső energiája révén, a külső energia tevékenysége azonban a kozmikus megnyilvánulás megsemmisülésének ideje alatt szünetel.