HU/SB 3.8.17
17. VERS
- tasmād yugānta-śvasanāvaghūrṇa-
- jalormi-cakrāt salilād virūḍham
- upāśritaḥ kañjam u loka-tattvaṁ
- nātmānam addhāvidad ādi-devaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt–onnan; yuga-anta–a korszak végén; śvasana–a pusztítás levegője; avaghūrṇa–a mozgás miatt; jala–víz; ūrmi-cakrāt–a hullámok köreiből; salilāt–a vízből; virūḍham–rajtuk elhelyezkedve; upāśritaḥ–a menedékében; kañjam–lótuszvirág; u–megdöbbenve; loka-tattvam–a teremtés misztériuma; na–nem; ātmānam–ő maga; addhā–tökéletesen; avidat–meg tudta érteni; ādi-devaḥ–az első félisten.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā e lótuszon ülve nem tudta egészen felfogni sem a teremtést, sem a lótuszt, sem saját magát. A korszak végén a pusztítás levegője hatalmas, körkörös hullámokat kavarva megrengette a vizet és a lótuszt.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā zavarban volt saját születését, a lótuszt és a világot illetően, annak ellenére, hogy egy teljes korszakon át – amely messze meghaladja az emberi lények napévek szerinti számításait – próbálta mindezt megérteni. Senki sem ismerheti meg a teremtés és a kozmikus megnyilvánulás rejtélyét puszta elmebeli spekulációval. Az emberi lény képességei annyira korlátoltak, hogy a Legfelsőbb segítsége nélkül aligha tudja megérteni az Úr akaratának misztériumát a teremtés, a fenntartás és a pusztítás kérdésében.