HU/SB 3.8.7
7. VERS
- proktaṁ kilaitad bhagavattamena
- nivṛtti-dharmābhiratāya tena
- sanat-kumārāya sa cāha pṛṣṭaḥ
- sāṅkhyāyanāyāṅga dhṛta-vratāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
proktam–mondták; kila–bizonyára; etat–ez; bhagavattamena–az Úr Saṅkarṣaṇa által; nivṛtti–lemondás; dharma-abhiratāya–annak, aki vallásos fogadalmat tett; tena–Általa; sanat-kumārāya–Sanat-kumārának; saḥ–ő; ca–szintén; āha–mondta; pṛṣṭaḥ–amikor kérdezte tőle; sāṅkhyāyanāya–a nagy bölcsnek, Sāṅkhyāyanának; aṅga–kedves Vidurám; dhṛta-vratāya–annak, aki ilyen fogadalmat tett.
FORDÍTÁS
Az Úr Saṅkarṣaṇa elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését a nagy bölcsnek, Sanat-kumārának, aki már fogadalmat tett a lemondásra. Amikor rá került a sor, Sanat-kumāra – úgy, ahogyan azt Saṅkarṣaṇától hallotta – szintén elmagyarázta a Śrīmad-Bhāgavatamot Sāṅkhyāyana Muninak, aki erről kérdezte őt.
MAGYARÁZAT
Ez a paramparā rendszere. Noha Sanat-kumāra, a jól ismert, szent életű, kiváló Kumāra az élet tökéletességének szintjén állt, mégis meghallgatta a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét az Úr Saṅkarṣaṇától. Amikor pedig Sāṅkhyāyana Ṛṣi tőle kérdezett, ő átadta neki ugyanazt a tanítást, amit az Úr Saṅkarṣaṇától hallott. Más szóval az ember nem lehet prédikátor, ha nem a megfelelő forrásra hallgat. Az odaadó szolgálatban ezért a kilenc folyamat közül e kettő, a hallgatás és az ismétlés a legfontosabb. Aki nem hallgat megfelelően, az nem képes a védikus tudás üzenetét prédikálni.