HU/SB 3.9.16
16. VERS
- yo vā ahaṁ ca giriśaś ca vibhuḥ svayaṁ ca
- sthity-udbhava-pralaya-hetava ātma-mūlam
- bhittvā tri-pād vavṛdha eka uru-prarohas
- tasmai namo bhagavate bhuvana-drumāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ–aki; vai–bizonyára; aham ca–én is; giriśaḥ ca–Śiva is; vibhuḥ–a Mindenható; svayam–személyiség (mint Viṣṇu); ca–és; sthiti–fenntartás; udbhava–teremtés; pralaya–megsemmisítés; hetavaḥ–az okok; ātma-mūlam–önmagában gyökerező; bhittvā–áthatolva; tri-pāt–három törzs; vavṛdhe–nőtt; ekaḥ–egyetlen; uru–sok; prarohaḥ–ágak; tasmai–Neki; namaḥ–hódolat; bhagavate–az Istenség Személyiségének; bhuvana-drumāya–a bolygórendszer fájának.
FORDÍTÁS
Te vagy a bolygórendszerek fájának legfőbb gyökere. Ez a fa úgy nőtt, hogy először három törzse – én, Śiva és Te, a Mindenható – a teremtés, a fenntartás és a pusztítás érdekében átszelte az anyagi természetet, majd számtalan ága nőtt. Hódolatomat ajánlom hát Neked, a kozmikus megnyilvánulás fájának!
MAGYARÁZAT
A kozmikus teremtés nagyjából három világra, a felső, az alsó és a középső bolygórendszerekre oszlik, majd a tizennégy bolygórendszert tartalmazó kozmosszá szélesedik ki, amelynek legfőbb gyökere az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megnyilvánulása. Az anyagi természet, ami a kozmikus megnyilvánulás okának tűnik, csupán ügynöke, azaz energiája az Úrnak. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megerősíti: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaraṁ. „Csakis a Legfelsőbb Úr felügyelete alatt tűnik az anyagi természet minden teremtés, fenntartás és pusztítás okának.” Az Úr kiterjeszti magát három formába – mint Viṣṇu, Brahmā és Śiva – a fenntartás, a teremtés és a pusztítás érdekében. Az anyagi természet három kötőerejét irányító három fő képviselő közül Viṣṇu a Mindenható. Noha a fenntartás érdekében az anyagi természetben van, nem kell engedelmeskednie az anyagi természet törvényeinek. A másik két képviselő, Brahmā és Śiva majdnem olyan hatalmas, mint Viṣṇu, mégis mindketten a Legfelsőbb Úr anyagi energiájának irányítása alatt állnak. Az ostoba panteisták elképzelése az anyagi természet számtalan területét irányító istenekről helytelen. Isten egyetlen, s Ő minden ok legfőbb oka. Ahogyan az államirányításban is számos vezető van, az univerzum irányításában is sok irányítót találunk.
Az imperszonalisták szegényes tudásuk következtében nem hisznek abban, hogy mindent személyek irányítanak. Ez a vers azonban érthetően elmagyarázza, hogy minden személyes, semmi sem személytelen. Ezt a kérdést már megvitattuk a bevezetésben, s a végkövetkeztetést most ez a vers is megerősíti.
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete az anyagi megnyilvánulás fáját egy olyan aśvattha-fának írja le, melynek gyökere felfelé nőtt. Mindannyian láttunk már ilyen fát, amikor egy tóparton álló fa árnyékát láttuk a vízen. A fa tükröződése a víz felszínén olyan, mintha a fa a felfelé nőtt gyökereken függne. A teremtés fája, amelyről ez a vers beszél, csupán árnyéka a valóságnak, amely Parabrahman, Viṣṇu. A valódi fa a Vaikuṇṭhalokákon, a belső energia megnyilvánulásában létezik, s az anyagi természetben tükröződő fa csak árnyéka ennek. Helytelen az imperszonalistáknak az az elmélete, mely szerint a Brahmanban nincs változatosság, mert a Bhagavad-gītāban leírt árnyék-fa nem létezhetne, ha nem egy valódi fa tükröződése lenne. A valódi fa a transzcendentális változatosság jellemezte lelki természet örök létezésében található, s az Úr Viṣṇu a gyökere annak a fának is. A hamis és a valódi fa esetében a gyökér ugyanaz: az Úr, de a hamis fa pusztán a valódi fa torz tükörképe. Mivel az Úr a valódi fa, Brahmā hódolatát ajánlja Neki saját maga és az Úr Śiva nevében.