HU/SB 3.9.15
15. VERS
- yasyāvatāra-guṇa-karma-viḍambanāni
- nāmāni ye ’su-vigame vivaśā gṛṇanti
- te ’naika-janma-śamalaṁ sahasaiva hitvā
- saṁyānty apāvṛtāmṛtaṁ tam ajaṁ prapadye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya–akié; avatāra–inkarnációk; guṇa–transzcendentális tulajdonságok; karma–cselekedetek; viḍambanāni–nagyon titokzatosak; nāmāni–transzcendentális nevek; ye–azok; asu-vigame–miközben az ember lemond erről az életről; vivaśāḥ–automatikusan; gṛṇanti–hív; te–ők; anaika–sok; janma–születések; śamalam–felhalmozódott bűnök; sahasā–azonnal; eva–minden bizonnyal; hitvā–feladva; saṁyānti–eléri; apāvṛta–kinyitni; amṛtam–halhatatlanság; tam–Ő; ajam–a születetlen; prapadye–menedéket keresek.
FORDÍTÁS
Hadd keressek oltalmat az Úr lótuszlábánál, akinek inkarnációi, tulajdonságai és cselekedetei a világi tettek titokzatos másai. Az, aki transzcendentális neveit szólítja, amikor elhagyja testét, még ha nem tudatosan teszi, akkor is azonnal megszabadul sok-sok élete bűnétől, s kétségtelenül eljut Hozzá.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációinak tettei úgy festenek, mintha az anyagi világban végzett cselekedeteket utánoznák. Olyan Ő, akár egy színész a színpadon, aki épp királyként cselekszik, noha a valóságban nem király. Éppen így amikor az Úr alászáll, olyan szerepeket játszik, amelyekhez semmi köze. A Bhagavad-gītāban (BG 4.14) az áll, hogy az Úrnak valójában semmi köze azokhoz a cselekedetekhez, amelyeket állítólag végez: na māṁ karmāṇi limpanti na me karma-phale spṛhā. Az Úr mindenható – pusztán akaratával meg tud tenni bármit. Amikor mint az Úr Kṛṣṇa jelent meg, Yaśodā és Nanda fiának szerepét játszotta, s felemelte a Govardhana-hegyet, pedig egy hegy felemelése nem tartozik a feladatai közé. Puszta vágyával Govardhana-hegyek millióit tudja felemelni, még a kezére sincs szüksége hozzá. De azzal, hogy így emeli fel, a közönséges élőlényeket utánozza, ugyanakkor kinyilvánítja természetfölötti erejét. Nevét is így éneklik: a Govardhana-hegy felemelője, Śrī Govardhanadhārī. Cselekedetei a különféle inkarnációkban, valamint részrehajlása a bhakták iránt tehát mind csak utánzatok, mint egy ügyes színész színpadi sminkje. Azonban az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ilyen formákban végzett tettei mind mindenhatóak, s az emlékezés rájuk éppoly hatalmas, mint maga az Úr. Ajāmila úgy gondolt az Úr Nārāyaṇa szent nevére, hogy fiát, Nārāyaṇát szólította, s ezáltal lehetőséget kapott, hogy biztosan elérje az élet legtökéletesebb szintjét.