HU/SB 3.9.21
21. VERS
- yan-nābhi-padma-bhavanād aham āsam īḍya
- loka-trayopakaraṇo yad-anugraheṇa
- tasmai namas ta udara-stha-bhavāya yoga-
- nidrāvasāna-vikasan-nalinekṣaṇāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–akié; nābhi–köldök; padma–lótusz; bhavanāt–a házából; aham–én; āsam–megnyilványult; īḍya–ó, imádandó; loka-traya–a három világ; upakaraṇaḥ–segíteni a teremtésében; yat–akinek; anugraheṇa–a kegyéből; tasmai–Neki; namaḥ–hódolatom; te–Neked; udara-stha–a hasban elhelyezkedve; bhavāya–az univerzumban; yoga-nidrā-avasāna–miután a transzcendentális álomnak vége; vikasat–virágzó; nalina-īkṣaṇāya–Neki, akinek kinyíló szemei olyanok, mint a lótuszok.
FORDÍTÁS
Ó, imádott Uram! Lótuszköldököd házából születtem, hogy kegyedből megteremtsem az univerzumot. Az univerzum minden bolygója transzcendentális hasadban pihent, miközben Te álmodat élvezted. Most, hogy álmod véget ért, szemed kinyílt, akár reggel a virágzó lótusz.
MAGYARÁZAT
Brahmā a reggeltől (négy órától) késő estig (tíz óráig) tartó arcanā folyamatának kezdetéről oktat bennünket. Egy bhaktának korán reggel kell kelnie, imádkoznia kell az Úrhoz, és a kora reggeli maṅgala-ārati felajánlásának egyéb szabályozó elveit is követnie kell. Az ostoba abhakták, akik nem értik az arcanā fontosságát, becsmérlik a szabályozó elveket, de szemük nem alkalmas arra, hogy lássák: még az Úr is alszik saját akaratából. A Legfelsőbb személytelen felfogása olyannyira károsan hat az odaadó szolgálat folyamatára, hogy rendkívül nehéz elviselni a makacs abhakták társaságát, akik mindig anyagi felfogásuk alapján gondolkodnak.
Az imperszonalisták örökké fordítva gondolkoznak. Azt hiszik, hogy mivel az anyag formával rendelkezik, a lelkinek forma nélkülinek kell lennie; hogy mivel az anyagban jelen van az alvás, a lélekben nem létezhet; és hogy mivel az arcanā-imádatban elfogadják azt, hogy a mūrti alszik, az arcanā māyā. Alapjában véve ezek egytől egyig anyagi gondolatok. Akár pozitívan gondolkodik az ember, akár negatívan, gondolkodása mindenképpen anyagi. A legfontosabb szabály, hogy a tudást a Védák felsőbbrendű forrásából fogadjuk el. A Śrīmad-Bhāgavatam e versei az arcanāt javasolják. Brahmā, mielőtt a teremtés feladatát vállalta volna, az Urat a pusztítás vizének hullámai között találta a kígyóágyon szenderegve. Az alvás tehát létezik az Úr belső energiájában, s az Úr tiszta bhaktái, például Brahmā és az ő tanítványi láncolata nem tagadják ezt. Itt egyértelműen azt olvashatjuk, hogy az Úr nagyon boldogan aludt a vízen a vad hullámverésben, megmutatva ezzel, hogy képes bármit megtenni transzcendentális akaratából, és semmilyen körülmény sem akadályozhatja. A māyāvādīk nem tudnak az anyagi tapasztalaton túl gondolkodni, és így tagadják, hogy az Úr képes arra, hogy a vízen aludjon. Tévedésük abban áll, hogy az Urat saját magukhoz hasonlítják – ez az összehasonlítás szintén anyagi gondolat. A māyāvāda-iskola egész filozófiája, amely a „sem ez, sem az” (neti, neti) elvén alapszik, alapvetően materialista filozófia. Ez a felfogás nem ad lehetőséget az embernek arra, hogy eredeti valójában megismerje az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.