HU/SB 3.9.6
6. VERS
- tāvad bhayaṁ draviṇa-deha-suhṛn-nimittaṁ
- śokaḥ spṛhā paribhavo vipulaś ca lobhaḥ
- tāvan mamety asad-avagraha ārti-mūlaṁ
- yāvan na te ’ṅghrim abhayaṁ pravṛṇīta lokaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tāvat–addig; bhayam–félelem; draviṇa–vagyon; deha–test; suhṛt–rokonok; nimittam–miatt; śokaḥ–sajnálkozás; spṛhā–vágy; paribhavaḥ–minden, ami hozzá tartozik; vipulaḥ–nagyon nagy; ca–szintén; lobhaḥ–mohóság; tāvat–addig az ideig; mama–enyém; iti–így; asat–mulandó; avagrahaḥ–vállalkozás; ārti-mūlam–aggodalommal teli; yāvat–amíg; na–nem; te–Tiéd; aṅghrim abhayam–biztonságot nyújtó lótuszláb; pravṛṇīta–menedéket keres; lokaḥ–a világ népe.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! A világ népét anyagi aggodalmak gyötrik – örökös félelemben élnek. Mindig azzal próbálkoznak, hogy megvédjék vagyonukat, testüket és barátaikat, szünet nélkül siránkoznak, törvénytelen vágyakkal és az ezzel járó tulajdonságokkal vannak teli, és vállalkozásaikat mohóságukban az „én” és az „enyém” mulandó felfogásaira alapozzák. Amíg nem keresnek menedéket, biztonságot nyújtó lótuszlábaidnál, örökké aggódni fognak.
MAGYARÁZAT
Felmerülhet a kérdés, hogyan tud valaki mindig az Úrra gondolni nevével, dicsőségével, tulajdonságaival stb. kapcsolatban, ha örökké a családi ügyek gondolatai zavarják meg. Az anyagi világban minden ember feje a családja fenntartására irányuló gondolatokkal van teli: hogyan őrizze meg a vagyonát, hogyan tartson lépést barátaival és rokonaival – és így tovább. Örökös félelemben és siránkozásban él, s megpróbál megmaradni azon a szinten, amelyet elért. Problémáikra helyénvaló választ ad ez a vers, melyben Brahmā beszél.
Az Úr tiszta bhaktája sohasem gondolja, hogy ő a tulajdonosa az otthonának. Mindenét az Úr legfelsőbb irányítására bízza, s így nem kell aggódnia családjának eltartása vagy a családi érdekek megvédelmezése miatt. E meghódolásnak köszönhetően többé nem vonzódik a gazdagsághoz, s ha mégis, azt nem az érzékkielégítés reményében teszi, hanem az Úr szolgálatára gondolva. Megtörténhet, hogy egy tiszta bhakta vonzódik ahhoz, hogy vagyont gyűjtsön, akár egy közönséges ember, azzal a különbséggel, hogy a bhakta a pénzt az Úr szolgálatára gyűjti, míg a közönséges ember saját érzékkielégítése érdekében. A bhaktának így a világi emberrel ellentétben nem okoz aggodalmat, ha vagyonra tesz szert, s mivel mindent az Úr szolgálatának szellemében fogad el, ezzel kihúzza a vagyongyűjtés méregfogait. Ha egy kígyónak eltávolítják a méregfogát, s úgy mar meg valakit, az nem okoz halált. Éppen így az Úrért gyűjtött vagyonnak sincs méregfoga, ezért hatása nem halálos. Egy tiszta bhakta sosem merül bele az anyagi világ ügyeibe, még akkor sem, ha úgy él a világban, mint egy hétköznapi ember.