HU/SB 4.11.21
21. VERS
- āyuṣo ’pacayaṁ jantos
- tathaivopacayaṁ vibhuḥ
- ubhābhyāṁ rahitaḥ sva-stho
- duḥsthasya vidadhāty asau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āyuṣaḥ—az élet hosszának; apacayam—csökkenés; jantoḥ—az élőlényeknek; tathā—hasonlóan; eva—szintén; upacayam—növekszik; vibhuḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ubhābhyām—mindkettőtől; rahitaḥ—mentes; sva-sthaḥ—mindig megőrzi transzcendentális helyzetét; duḥsthasya—a karma törvényeinek engedelmeskedni kényszerülő élőlényeknek; vidadhāti—ad; asau—Ő.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu mindenható, s Ő ajándékozza meg az embert gyümölcsöző cselekedeteinek eredményével. Bár az egyik élőlény élete nagyon rövid, a másiké pedig nagyon hosszú, az Úr mindig megőrzi transzcendentális helyzetét, s az Ő életének hossza sohasem csökken vagy növekszik.
MAGYARÁZAT
A szúnyog és az Úr Brahmā egyaránt az anyagi világ élőlényei — mindkettő a Legfelsőbb Úr parányi szikrája és része. A szúnyog nagyon rövid életét és az Úr Brahmā nagyon hosszú életét egyformán az Istenség Legfelsőbb Személyisége adja, karmájuknak megfelelően. A Brahma-saṁhitāban azonban azt olvashatjuk: karmāṇi nirdahati, az Úr enyhít a bhaktáknak kijáró visszahatásokon, vagy megsemmisíti azokat. Ugyanezt a tényt magyarázza el a Bhagavad-gītā. Yajñārthāt karmaṇo ’nyatra: az ember csak azért végezzen karmát, hogy elégedetté tegye a Legfelsőbb Urat, másképp a karma hatása és visszahatása le fogja őt kötni. A karma törvényei szerint az élőlény az örök idő uralma alatt vándorol az univerzumban, néha szúnyogként, néha pedig az Úr Brahmāként. Egy józan ember számára ez az üzlet nem túlságosan gyümölcsöző. A Bhagavad-gītā (BG 9.25) figyelmezteti az élőlényeket: yānti deva-vratā devān — akik a félistenek imádatához ragaszkodnak, azok a félistenek bolygójára mennek, akik pedig a pitākat, az ősatyákat imádják kitartóan, azok hozzájuk kerülnek. Akik az anyagi cselekedethez vonzódnak, azok az anyagi szférában maradnak, azok azonban, akik odaadó szolgálatot végeznek, elérik az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajlékát, ahol nincs sem születés, sem halál, s nincsenek a karma törvényének hatása alatt álló különféle életfajták sem. Az élőlény számára a legjobb, ha odaadó szolgálatot végez, és hazatér, vissza Istenhez. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura így ír: „Barátom, az anyagi természetben az idő hullámai dobálnak ide-oda. Kérlek, próbáld megérteni, hogy az Úr örök szolgája vagy! Akkor vége szakad majd ennek, és örök boldogság vár rád.”