HU/SB 4.12.32
32. VERS
- sa ca svarlokam ārokṣyan
- sunītiṁ jananīṁ dhruvaḥ
- anvasmarad agaṁ hitvā
- dīnāṁ yāsye tri-viṣṭapam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; ca—szintén; svaḥ-lokam—a mennyei bolygóra; ārokṣyan—felszállni készült; sunītim—Sunīti; jananīm—anya; dhruvaḥ—Dhruva Mahārāja; anvasmarat—azonnal emlékezett; agam—nehéz elérni; hitvā—hátra hagyva; dīnām—szegény; yāsye—menni fogok; tri-viṣṭapam—a Vaikuṇṭha bolygóra.
FORDÍTÁS
Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan hagyhatnám itt szegény anyámat?” — gondolta.
MAGYARÁZAT
Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy követi-e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru az, aki később dīkṣā-guruvá válik. Sunīti azonban amiatt, hogy nő volt és Dhruva Mahārāja anyja, nem lehetett a dīkṣa-guruja. Ám Dhruva Mahārāja neki is épp úgy a lekötelezettje volt. Föl sem merült, hogy Nārada Munit vigye magával a Vaikuṇṭhalokára, ám anyja az eszébe jutott.
Bármilyen terven gondolkodik az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az azonnal megvalósul. Hozzá hasonlóan az a bhakta, aki a Legfelsőbb Úrra bízta magát, az Úr kegyéből szintén eléri, hogy kívánságai mind teljesülnek. Az Úr mindenki mástól függetlenül teljesíti a saját vágyait, de egy bhaktának azzal teljesül a vágya, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől függ. Ezért amint Dhruva Mahārāja az anyjára gondolt, Viṣṇu társai azonnal megnyugtatták, hogy egy másik repülőn Sunīti is velük tart a Vaikuṇṭhalokára. Dhruva Mahārāja azt gondolta, hogy egyedül megy a Vaikuṇṭhalokára, itt hagyva anyját, ami nem volt túlságosan szerencsés dolog. Az emberek rosszat mondtak volna rá, hiszen anyja nagyon sokat adott neki. Dhruva azonban azt is mérlegelte, hogy ő maga nem a Legfelsőbb. Vágya csak úgy teljesülhetett, hogy Kṛṣṇa teljesítette. Kṛṣṇa azonnal megértette, mire gondol, és megmondta Dhruvának, hogy anyja is vele tart. Ez az eset bizonyítja, hogy egy olyan tiszta bhaktának, mint Dhruva Mahārāja, minden vágya teljesül. Az Úr kegyéből pontosan olyanná válik, mint Ő, és így bármikor és bármire gondol, kívánsága azonnal teljesül.