HU/SB 4.12: Dhruva Maharaja visszatér Istenhez

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - TIZENKETTEDIK FEJEZET: Dhruva Mahārāja visszatér Istenhez


4.12.1. vers: A nagy bölcs, Maitreya így szólt: Kedves Vidurám! Dhruva Mahārāja haragja lecsillapodott, s nem pusztította tovább a yakṣákat. Amikor Kuvera, a legáldottabb kincstárnok fülébe eljutottak a hírek, megjelent Dhruva előtt. Miközben yakṣák, kinnarák és cāraṇák imádták őt, így szólt Dhruva Mahārājához, aki összetett kézzel állt előtte:

4.12.2. vers: A kincstár ura, Kuvera így szólt: Ó, kṣatriya bűntelen fia! Nagyon örülök, hogy nagyapád utasítására mégis abbahagytad a gyűlölködést, amit oly nehéz elkerülni. Nagyon elégedett vagyok veled.

4.12.3. vers: Valójában nem te ölted meg a yakṣákat, és fivéredet nem ők ölték meg. A teremtés és pusztulás végső oka nem más, mint a Legfelsőbb Úr örök idő formája.

4.12.4. vers: Amikor az ember önmagáról és másokról a testi életfelfogás alapján tévesen „én”-ként és „te”-ként gondolkozik, az a tudatlanság eredménye. Ez a testi felfogás az oka az ismétlődő születésnek és halálnak, s anyagi létünk emiatt folytatódik.

4.12.5. vers: Kedves Dhruvám, lépj közelebb! Az Úr áldjon meg mindig minden szerencsével! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki túl van azon, amit érzékeink felfogni képesek, minden élőlény Felsőlelke, ezért minden lény egy, különbség nélkül. Szolgáld hát az Úr transzcendentális formáját, az Urat, minden élőlény végső oltalmát!

4.12.6. vers: Add át magad teljesen az Úr odaadó szolgálatának, mert egyedül Ő szabadíthat meg minket az anyagi lét kötelékeitől! Bár az Úr kapcsolatban áll anyagi energiájával, mégis független annak működésétől. Ebben az anyagi világban minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfoghatatlan energiáján keresztül történik.

4.12.7. vers: Kedves Dhruva Mahārājám, Uttānapāda Mahārāja fia! Hallottuk, hogy örökké a lótuszköldökéről ismert Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális szerető szolgálatát végzed. Méltó vagy hát arra, hogy minden áldást megkapj tőlünk! Kérlek, kívánj bármilyen áldást, amire csak vágysz, ne tétovázz!

4.12.8. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Kedves Vidurám! Amikor Kuvera, a Yakṣarāja [a yakṣák királya] arra kérte Dhruva Mahārāját, hogy fogadjon el tőle egy áldást, Dhruva Mahārāja, a legkiválóbb tiszta bhakta, a rendkívül bölcs és megfontolt király csupán azért könyörgött, hogy rendíthetetlen hite legyen az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, és töretlenül Rá emlékezhessen, mert aki így tesz, az könnyedén átszelheti a tudatlanság óceánját, ami mások számára nagyon nehéz.

4.12.9. vers: Iḍaviḍā fia, az Úr Kuvera végtelenül elégedett volt, és boldogan adta meg Dhruva Mahārājának az áldást, amit kívánt. Aztán eltűnt Dhruva szeme elől, Dhruva pedig visszatért fővárosába.

4.12.10. vers: Amíg Dhruva Mahārāja otthon élt, számtalan nagy áldozati szertartást bemutatott, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, minden áldozat élvezőjét. Az előírt áldozati szertartások legfőképpen arra valók, hogy örömet okozzanak az Úr Viṣṇunak, aki minden ilyen áldozat célja, s aki a belőlük származó áldásokat adja.

4.12.11. vers: Dhruva Mahārāja elszánt erővel végezte odaadó szolgálatát a Legfelsőbbnek, minden létező tárházának. Miközben az Urat szolgálta, látta, hogy minden egyedül Benne létezik, s Ő minden élőlényben jelen van. Az Urat Acyutának nevezik, mert sohasem feledkezik meg legfőbb kötelességéről, bhaktái védelméről.

4.12.12. vers: Dhruva Mahārāja isteni természettel rendelkezett: tisztelettel bánt a Legfelsőbb Úr bhaktáival, kedves volt a szegényekhez és az ártatlanokhoz, s védelmezte a vallásos elveket. E tulajdonságai alapján minden alattvalója igazi apjának tartották.

4.12.13. vers: Dhruva Mahārāja harmichatezer évig uralkodott ezen a bolygón. Élvezetével jámbor cselekedeteinek gyümölcse fogyott, a lemondások gyakorlásával pedig a kedvezőtlen visszahatásokat csökkentette.

4.12.14. vers: A nagy lélek, Dhruva Mahārāja, aki teljesen ura volt önmagának, sok-sok évet töltött el a háromféle világi tevékenység, azaz a vallásosság, az anyagi gyarapodás és az anyagi vágyak kielégítése kedvező végzésével, majd a királyi trónnal járó kötelezettséget átadta fiának.

4.12.15. vers: Śrīla Dhruva Mahārāja megértette, hogy ez a kozmikus megnyilvánulás becsapja az élőlényeket, akár egy álom vagy egy képzelődés, mert a Legfelsőbb Úr illuzórikus, külső energiája hozta létre.

4.12.16. vers: Dhruva Mahārāja végül elhagyta birodalmát, mely az egész Földre kiterjedt, s melynek határai a hatalmas óceánok voltak. Testét, feleségeit, gyermekeit, barátait, hadseregét, gazdag kincstárát, fényűző palotáit és élvezetet nyújtó örömkertjeit az illuzórikus energia termékeinek tekintette, így aztán amikor elérkezett az ideje, a Himalája egyik erdejébe vonult, melyet Badarikāśramának neveznek.

4.12.17. vers: Badarikāśramában Dhruva Mahārāja rendszeresen megfürdött a kristálytiszta vízben, így érzékei tökéletesen megtisztultak. Felvett egy szilárd ülőhelyzetet, majd a yoga segítségével uralma alá hajtotta légzését és életlevegőjét, s így tökéletesen megzabolázta az érzékeit. Aztán elméjét az Úr arcā-vigraha formájára összpontosította, amely hűséges mása az Úrnak, és Rajta meditálva teljes transzba merült.

4.12.18. vers: Transzcendentális boldogságában szüntelenül patakzott a könny a szeméből, szíve megolvadt, egész teste remegett és borzongott. Az odaadó szolgálat transzában így átalakulva Dhruva Mahārāja teljesen megfeledkezett testi létéről, és azonnal megszabadult az anyagi kötelékektől.

4.12.19. vers: Amint megmutatkoztak rajta a felszabadulás jelei, egy csodálatos repülőt látott alászállni az égből, mintha a ragyogó telihold jött volna el, beragyogva a tíz égtájat.

4.12.20. vers: Dhruva Mahārāja a repülőn az Úr Viṣṇu két szépséges társát pillantotta meg. Négy karjuk volt, testük feketén ragyogott. Üde fiatalság áradt róluk, szemük a piros lótuszvirágra hasonlított. Kezükben buzogányt tartottak. Vonzó ruhát és sisakot viseltek, nyakláncok, karkötők, fülbevalók ékesítették őket.

4.12.21. vers: Amikor megértette, hogy ezek a rendkívüli személyiségek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen szolgái, Dhruva Mahārāja azonnal felállt. Ám mivel zavarban volt, sietségében elfelejtette, hogyan kell őket megfelelő módon fogadni. Így aztán összetett kezekkel csupán felajánlotta nekik hódolatát, s az Úr szent neveit énekelte és dicsőítette.

4.12.22. vers: Dhruva Mahārāja mindig mélyen az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára gondolt, és szívét egészen Kṛṣṇa töltötte be. Amikor a Legfelsőbb Úr két bensőséges szolgája, Nanda és Sunanda a közelébe lépett, Dhruva boldogan mosolyogva összetette kezeit, és alázatosan meghajolt. A két szolga ekkor így szólt hozzá:

4.12.23. vers: Nanda és Sunanda, az Úr Viṣṇu két bensőséges társa így szólt: Kedves király, szerencsét kívánunk néked! Hallgass figyelmesen szavunkra! Már ötéves korodban szigorú lemondásokat végeztél, és ezzel nagyon elégedetté tetted az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

4.12.24. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az egész univerzum teremtőjének, a Śārṅga íj gazdájának képviselői vagyunk. Egyedül azért jöttünk, hogy a lelki világba vigyünk téged.

4.12.25. vers: A Viṣṇulokát nagyon nehéz elérni, de lemondásaiddal te már meghódítottad. Még a nagy ṛṣik és félistenek sem juthatnak el ide. A Nap, a Hold és az összes többi bolygó, a csillagok, csillagképek és naprendszerek mind körüljárják, hogy láthassák a legfelsőbb hajlékot [a Viṣṇu bolygót]. Most arra kérünk, gyere! Szívesen látunk ott!

4.12.26. vers: Kedves Dhruva király! Sem ősatyáid, sem más nem jutott el mindeddig egy ilyen transzcendentális bolygóra. A Viṣṇulokaként ismert bolygó, ahol Maga az Úr Viṣṇu lakik, a legmagasabb rendű mindegyik közül, s az univerzum minden más bolygójának lakói imádják. Gyere hát velünk, s élj ott örökké!

4.12.27. vers: Ó, halhatatlan! Ezt a páratlan repülőgépet az Istenség Legfelsőbb Személyisége küldte, akit válogatott himnuszokkal imádnak, s aki a legfőbb élőlény. Te igazán megérdemled, hogy egy ilyen repülőre szállj.

4.12.28. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Dhruva Mahārāja nagyon kedves volt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Amikor meghallotta az Úr legfőbb Vaikuṇṭha-beli társainak édes szavait, azonnal szent fürdőt vett, illendően felékesítette magát, eleget tett aznapi lelki kötelességeinek, majd tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a jelen lévő nagy bölcseknek, s elfogadta áldásaikat.

4.12.29. vers: Mielőtt felszállt volna, Dhruva Mahārāja szertartásosan imádta és körbejárta a repülőgépet, majd Viṣṇu társainak is felajánlotta hódolatát. Eközben teste ragyogni és fényleni kezdett, akár az olvadt arany. Tökéletesen készen állt, hogy felszálljon a transzcendentális repülőgépre.

4.12.30. vers: Amint Dhruva Mahārāja épp felszállni készült a transzcendentális repülőre, látta, hogy maga a halál közeledik felé. Ügyet sem vetett rá, hanem kihasználta az alkalmat, s a halál fejére lépve szállt fel a repülőre, amely hatalmas volt, akár egy ház.

4.12.31. vers: Ekkor dobok és üstdobok hangja zengett fel az égből, a gandharvák kiválóságai énekelni kezdtek, a többi félisten pedig virágesőt szórt Dhruva Mahārājára.

4.12.32. vers: Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan hagyhatnám itt szegény anyámat?”    —    gondolta.

4.12.33. vers: A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.

4.12.34. vers: Az űrt átszelve Dhruva Mahārājának sorra szeme elé tárult a naprendszer valamennyi bolygója, s látta, amint a félistenek repülőgépeikről mind virágesőt szórnak rá.

4.12.35. vers: Így haladt keresztül Dhruva Mahārāja a saptarṣikként ismert nagy bölcsek hét bolygórendszerén is. Ezt a vidéket maga mögött hagyva aztán elérte az örök élet transzcendentális állapotát azon a bolygón, ahol az Úr Viṣṇu él.

4.12.36. vers: Az anyagi világ minden világító égiteste a Vaikuṇṭha bolygók ragyogását tükrözi vissza. E bolygókra azok, akik nem kegyesek a többi élőlényhez, nem juthatnak el. Egyedül azok léphetnek a Vaikuṇṭhák földjére, akik szüntelenül jót tesznek másokkal.

4.12.37. vers: Akik békések, mindenkit egyenlőnek tekintenek, kívül-belül tiszták, és ismerik annak a művészetét, hogyan okozzanak örömet a többi élőlénynek, azok csak az Úr bhaktáival barátkoznak. Egyedül ők érhetik el nagyon könnyen azt a tökéletességet, hogy hazatérhetnek, vissza Istenhez.

4.12.38. vers: Így érte el a teljesen Kṛṣṇa-tudatos Dhruva Mahārāja, Uttānapāda Mahārāja nagyszerű fia a három bolygórendszer tetejét.

4.12.39. vers: A szent Maitreya folytatta: Kedves Vidurám, Kuru leszármazottja! Ahogy egy sereg bika járja körbe jobbról a középen álló rudat, úgy keringenek nagy erővel és sebességgel az égitestek szüntelenül az univerzum egén Dhruva Mahārāja lakhelye körül.

4.12.40. vers: Miután a nagy bölcs, Nārada tanúja volt Dhruva Mahārāja dicsőségének, vīṇāján játszva a pracetāk áldozati arénájába indult, s nagy boldogságában a következő három verset énekelte:

4.12.41. vers: Nārada, a nagy bölcs így szólt: Dhruva Mahārāja, a férjéhez oly hűséges Sunīti fia csupán lelki fejlődése és hatalmas lemondása eredményeképpen olyan kimagasló helyzetbe került, amely még az úgynevezett vedāntisták, a védikus elvek szigorú követői számára is elérhetetlen, a közönséges emberi lényekről nem is beszélve.

4.12.42. vers: A nagy bölcs, Nārada folytatta: Csak nézzétek, hogyan vonult öt évesen az erdőbe és végzett lemondásokat az utasításaimat követve Dhruva Mahārāja, amikor mostohaanyjának éles szavai megbántották! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége legyőzhetetlen, Dhruva Mahārāja mégis meghódította Őt az Úr bhaktájára jellemző tulajdonságaival.

4.12.43. vers: Dhruva Mahārāja már öt-hat évesen eljutott erre a kimagasló szintre, miután hat hónapig vezekelt. Óh, ilyen helyzetbe egyetlen kiváló kṣatriya sem kerülhet, még hosszú évekig végzett lemondások árán sem!

4.12.44. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Kedves Vidurám! Mindenre részletes választ adtam neked, amit csak Dhruva Mahārāja dicső hírnevéről és jelleméről kérdeztél tőlem. A nagy szentek és a bhakták nagyon szeretnek Dhruva Mahārājáról hallani.

4.12.45. vers: Aki meghallgatja Dhruva Mahārāja történetét, annak minden vágya teljesül, s gazdagságra, hírnévre, hosszú életre tesz szert. Ez a történet olyan áldásos, hogy meghallgatása elegendő ahhoz, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra vagy a Dhruvalokára, ahová Dhruva Mahārāja került. A félistenek szintén elégedettek lesznek, mert ez az elbeszélés olyan dicsőséges és nagyszerű, hogy megsemmisíti az ember bűnös cselekedeteinek minden következményét.

4.12.46. vers: Bárki, aki hallja Dhruva Mahārāja történetét, és bárki, aki újra és újra hittel és odaadással próbálja megérteni tiszta jellemét, eléri a tiszta odaadás síkját, és tiszta odaadó szolgálatot végez. Ilyen cselekedetekkel az ember enyhíthet az anyagi élet háromféle szenvedésén.

4.12.47. vers: Mindazok, akik meghallgatják ezt a történetet Dhruva Mahārājáról, olyan nemes tulajdonságokat sajátíthatnak el, amilyenekkel ő rendelkezett. Azok számára, akik nagyságra, erőre vagy hatalomra vágynak, íme az út, amellyel szert tehetnek ezekre, s íme a megfelelő eszköz az elismerésre vágyó gondolkodók számára is!

4.12.48. vers: A nagy bölcs, Maitreya a következőt tanácsolta: Az ember nagy figyelemmel és áhítattal, reggel és este beszéljen Dhruva Mahārāja jelleméről és cselekedeteiről a brāhmaṇák vagy más kétszer születettek társaságában.

4.12.49-50. vers: Akik teljes oltalomra találtak az Úr lótuszlábánál, úgy meséljék el Dhruva Mahārāja történetét, hogy nem fogadnak el érte semmilyen jutalmat. A legjobb, ha a telihold és az újhold napján, az Ekādaśī utáni napon, a Śravaṇa csillag megjelenésekor, egy tithi végén vagy Vyatīpāta alkalmával, a hónap végén vagy vasárnap beszélik el egy lelkes közönségnek. Amikor valaki így meséli el ezt a történetet, a hivatásos elbeszélők szándékaitól mentesen, akkor az elbeszélő és a hallgatóság egyaránt tökéletessé válik.

4.12.51. vers: Dhruva Mahārāja története a halhatatlanság elérésének magasztos tudománya. Azokat, akik nem ismerik az Abszolút Igazságot, az igazság útjára lehet vezetni. Akik transzcendentális kegyükből elvállalják a felelősséget, és a szerencsétlen élőlények uraivá és védelmezőivé válnak, minden külön törekvés nélkül magukra vonják a félistenek figyelmét, s elnyerik áldásaikat.

4.12.52. vers: Dhruva Mahārāja transzcendentális cselekedetei végtelenül tiszták, s az egész világ jól ismeri őket. Amikor Dhruva Mahārāja gyermek volt, visszautasított minden játékot, s elhagyta anyja oltalmát, hogy komolyan az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, Viṣṇunál keressen menedéket.Kedves Vidurám, most befejezem ezt az elbeszélést, hiszen mindent részletesen elmondtam neked.