HU/SB 4.12.4
4. VERS
- ahaṁ tvam ity apārthā dhīr
- ajñānāt puruṣasya hi
- svāpnīvābhāty atad-dhyānād
- yayā bandha-viparyayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én; tvam—te; iti—így; apārthā—rosszul értelmezett; dhīḥ—intelligencia; ajñānāt—tudatlanságból; puruṣasya—egy személynek; hi—bizonyára; svāpni—egy álom; iva—mint; ābhāti—tűnik; a-tat-dhyānāt—a testi életfelfogásból; yayā—ami által; bandha—kötelék; viparyayau—és gyötrelem.
FORDÍTÁS
Amikor az ember önmagáról és másokról a testi életfelfogás alapján tévesen „én”-ként és „te”-ként gondolkozik, az a tudatlanság eredménye. Ez a testi felfogás az oka az ismétlődő születésnek és halálnak, s anyagi létünk emiatt folytatódik.
MAGYARÁZAT
Az „én” és „te”, vagyis az ahaṁ tvam felfogása, amely különbséget tesz a kettő között, annak köszönhető, hogy elfelejtkeztünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő örök kapcsolatunkról. A Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa a középpont, s mi mindannyian az Ő szerves részei vagyunk, ahogy a kezek és a lábak a teljes test szerves részei. Amikor valóban eljutunk annak a megértéséig, hogy örök kapcsolatban állunk a Legfelsőbb Úrral, ez a megkülönböztetés, amely a testi életfelfogáson alapszik, többé nem létezik. Ezt a példát újra megemlíthetjük: a kéz a kéz, a láb pedig a láb, de amikor mindegyik a teljes testet szolgálja, nincs közöttük olyan különbség, hogy „kéz” és „láb”, mert mindegyik a teljes testhez tartozik, s minden testrész együttes működése alkotja a teljes testet. Hasonló módon amikor az élőlények Kṛṣṇa-tudatosak, nincs olyan megkülönböztetés, mint „én” és „te”, hiszen mindannyian az Úr szolgálatát végzik. Az Úr abszolút, ezért a szolgálatok is abszolútak; bár a kéz egyféleképpen cselekszik, a láb pedig másként, azonosak, mivel a cél az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Nem szabad ezt összetéveszteni a māyāvādī filozófusok állításával, miszerint „minden egy”. A valódi tudás annak ismerete, hogy a kéz kéz, a láb láb, a test pedig test, mégis valamennyien egyek. Amint az élőlény úgy véli, hogy független, feltételekhez kötött anyagi léte nyomban elkezdődik. A független létről szóló elképzelés tehát olyan, mint egy álom. Kṛṣṇa-tudatúnak kell lennünk — ez az eredeti helyzetünk. Így szabadulhatunk meg az anyagi kötelékektől.