HU/SB 4.14.45
45. VERS
- taṁ tu te ’vanataṁ dīnaṁ
- kiṁ karomīti vādinam
- niṣīdety abruvaṁs tāta
- sa niṣādas tato ’bhavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—neki; tu—akkor; te—a bölcsek; avanatam—leborult; dīnam—szerény; kim—mit; karomi—csináljak; iti—így; vādinam—kérdezve; niṣīda—csak ülj le; iti—így; abruvan—válaszoltak; tāta—kedves Vidurám; saḥ—ő; niṣādaḥ—Niṣāda nevű; tataḥ—ezek után; abhavat—lett.
FORDÍTÁS
Alázatos volt és szerény, s amint megszületett, nyomban a földre borult, és megkérdezte: „Uraim, mit kell tennem?” „Légy szíves, ülj le [niṣīda]!” — válaszolták a nagy bölcsek. Így született meg Niṣāda, a naiṣāda faj atyja.
MAGYARÁZAT
A śāstrák azt mondják, hogy a test feje a brāhmaṇákat, a karja a kṣatriyákat, a hasa a vaiśyákat, a lába pedig a combtól lefelé a śūdrákat képviseli. A śūdrákat néha feketének, kṛṣṇának nevezik, a brāhmaṇákat śuklának, fehérnek, míg a kṣatriyák és vaiśyák a fekete és a fehér keverékei. Azt mondják azonban, hogy aki túlságosan fehér, annak bőrét a fehér lepra támadta meg. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a fehér és az arany színek a magasabb kasztok színei, a fekete pedig a śūdráké.