HU/SB 4.16.1
1. VERS
- maitreya uvāca
- iti bruvāṇaṁ nṛpatiṁ
- gāyakā muni-coditāḥ
- tuṣṭuvus tuṣṭa-manasas
- tad-vāg-amṛta-sevayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya, a nagy bölcs szólt; iti—így; bruvāṇam—beszélt; nṛpatim—a király; gāyakāḥ—a dalnokok; muni—a bölcsek; coditāḥ—tanították őket; tuṣṭuvuḥ—magasztalták, elégedetté tették; tuṣṭa—elégedettek lévén; manasaḥ—elméjük; tat—övé; vāk—szavak; amṛta—nektári; sevayā—hallás által.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Pṛthu király ambróziás szavainak alázatossága nagy örömet okozott a dalnokoknak. A legkiválóbb imákkal tovább magasztalták a királyt, ahogyan a nagy bölcsektől tanulták.
MAGYARÁZAT
A muni-coditāḥ szó azokra az utasításokra utal, amelyeket a nagy bölcsek és szentek adnak. Noha Pṛthu Mahārāját még csak most ültették a királyi trónra, s még nem nyilvánította ki isteni tulajdonságait, a dalnokok, a sūta, a māgadha és a vandī a nagy bölcsek és a tanult brāhmaṇák utasításai alapján megértették, hogy Pṛthu király valójában Isten inkarnációja. Isten inkarnációit a hiteles személyek tanítása segítségével kell felismernünk. Nem teremthetünk Istent a saját elképzelésünk alapján. Ahogy Narottama dāsa Ṭhākura mondta, sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki kérdést a szentek, az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell szemlélnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sādhuk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.
A dalnokok, a sūta és a māgadha jól tudták, hogy Pṛthu király az Istenség Személyiségének egyik inkarnációja. Noha a király elhárította dicsőítő szavaikat, mert isteni tulajdonságait még nem nyilvánította ki, a dalnokok nem hagyták abba magasztalását, sőt nagyon elégedettek voltak a királlyal, aki annak ellenére, hogy Isten inkarnációja volt, ilyen alázatosan és kedvesen bánt a bhaktákkal. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy korábban (SB 4.15.21) már elmondtuk: amikor Pṛthu király a dalnokokhoz beszélt, mosolygott és derűs hangulatban volt. Meg kell tanulnunk az Úrtól vagy inkarnációjától, hogyan legyünk kedvesek és alázatosak. A király viselkedése nagy örömet okozott a dalnokoknak, akik éppen ezért folytatták magasztalását, s még a király eljövendő tetteit is megjósolták, ahogy a sādhuk és bölcsek tanították nekik.