HU/SB 4.18.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

asmil loke ’thavāmuṣmin
munibhis tattva-darśibhiḥ
dṛṣṭā yogāḥ prayuktāś ca
puṁsāṁ śreyaḥ-prasiddhaye


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

asmin—ebben; loke—az életben; atha vā—vagy; amuṣmin—a következő életben; munibhiḥ—a nagy bölcsek által; tattva—az igazság; darśibhiḥ—azok, akik látták; dṛṣṭāḥ—előírták; yogāḥ—folyamatok; prayuktāḥ—alkalmazott; ca—szintén; puṁsām—az embereknek; śreyaḥ—áldás; prasiddhaye—az elérésért.


FORDÍTÁS

A nagy látnokok és bölcsek, hogy az emberi társadalmat áldásukban részesítsék mind ebben, mint a következő életben, számtalan folyamatot írtak elő, melyek az emberek jólétéhez vezetnek.


MAGYARÁZAT

A védikus civilizáció azt a tökéletes tudást használja fel, amit a Védák, a nagy bölcsek és a brāhmaṇák tanítanak az egész emberi társadalom érdekében. A védikus utasításokat śrutinak nevezik, azokat a kiegészítéseket pedig, amelyeket a nagy bölcsek fűztek ezekhez az elvekhez, smṛtinek hívják. A nagy bölcsek mind követik a védikus utasítások elveit. Az emberi társadalomnak élnie kell mind a śruti, mind pedig a smṛti utasításai nyújtotta lehetőségekkel. Ha valaki fejlődni akar a lelki életben, el kell fogadnia ezeket a parancsokat, s be kell tartania az elveket. A Bhakti-rasāmṛta-sindhuban Śrīla Rūpa Gosvāmī azt mondja, hogy ha valaki úgy viselkedik, mintha a lelki élet fejlett szintjén állna, ám nem a śrutik és a smṛtik alapján cselekszik, csak zavart okoz a társadalomban. Nemcsak a lelki életben, de az anyagi létben is a śrutikban és a smṛtikben lefektetett elveket kell követnünk. Az emberi társadalomnak a Manu-smṛtit szintén követnie kell, mert ezeket a törvényeket Manu, az emberiség atyja alkotta meg.

A Manu-smṛti kijelenti, hogy egy nőnek nem szabad függetlenséget adnunk: apja, férje és idősebb fiai kell, hogy védelmezzék. Minden körülmények között valakinek a felügyelete alatt kell állnia. Manapság a nők a férfiakhoz hasonlóan teljes függetlenséget kapnak, valójában azonban láthatjuk, hogy az efféle független nők nem boldogabbak, mint azok, akik valaki más gondjaira vannak bízva. Ha az emberek követik a nagy bölcsek, a śrutik és a smṛtik utasításait, akkor valóban boldogok lehetnek mind ebben az életben, mind pedig a következőben. Sajnos azonban a gazemberek számtalan módszert és utat találnak ki a boldogság elérése érdekében. Mindenki kitalál valami folyamatot. Az emberi társadalom élete emiatt letért az előírt utakról mind anyagi, mind lelki szempontból, s ennek az az eredménye, hogy az emberek zavarodottak, s nincs sem béke, sem boldogság a világon. Noha az Egyesült Nemzetek Szövetségében arra törekszenek, hogy megoldják az emberi társadalom problémáit, mégis tévúton járnak. Nem követik a Védák felszabadult utasításait, ezért boldogtalanok.

A vers két fontos szava az asmin és az amuṣmin. Az asmin jelentése „ebben az életben”, az amuṣminé pedig „a következő életben”. Sajnos jelen korunkban még a rangos professzorok és művelt emberek is azt hiszik, hogy nincs következő élet, s hogy ezzel az élettel mindennek vége szakad. Gazemberek és ostobák mind    —    milyen tanácsot adhatnának? Mégis bölcs tudósoknak és professzoroknak tartják őket. Ebben a versben az amuṣmin szó nagyon egyértelmű: mindenkinek kötelessége oly módon alakítania az életét, hogy abból haszna származzon a következő életben. Ahogy egy gyermeket azért taníttatnak, hogy később boldog legyen, úgy az embernek ebben az életében úgy kell tanulnia, hogy halála után egy örök és gazdag élet várjon rá. Fontos ezért, hogy az emberek kövessék a śrutikban és a smṛtikben leírtakat, s így biztosan sikerre vigyék emberi küldetésüket.