HU/SB 4.18.9-10


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9-10. VERSEK

vatsaṁ kalpaya me vīra
yenāhaṁ vatsalā tava
dhokṣye kṣīramayān kāmān
anurūpaṁ ca dohanam
dogdhāraṁ ca mahā-bāho
bhūtānāṁ bhūta-bhāvana
annam īpsitam ūrjasvad
bhagavān vāñchate yadi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vatsam—egy borjú; kalpaya—rendezd el; me—számomra; vīra—ó, hős; yena—ami által; aham—én; vatsalā—szeretetteljes; tava—tiéd; dhokṣye—teljesülni fog; kṣīra-mayān—a tej formájában; kāmān—mindaz, amire vágysz; anurūpam—a különféle élőlényeknek megfelelően; ca—szintén; dohanam—sajtár; dogdhāram—fejőember; ca—szintén; mahā-bāho—ó, erős karú; bhūtānām—minden élőlénynek; bhūta-bhāvana—ó, élőlények védelmezője; annam—gabona; īpsitam—vágyott; ūrjaḥ-vat—tápláló; bhagavān—imádandó személyed; vāñchate—vágyik; yadi—ha.


FORDÍTÁS

Ó, nagy hős, élőlények védelmezője! Ha enyhíteni akarsz az élőlények szenvedésén azzal, hogy elegendő gabonát adsz nekik, s ha az én tejemmel akarod táplálni őket, hozass ide egy borjút, aki megfelel a célnak, egy sajtárt, amelybe a tejet önthetjük, valamint egy embert, aki megfej! Nagy szeretettel pillantok majd borjamra, s így teljesülhet vágyad, hogy tejet fejj belőlem.


MAGYARÁZAT

Ez a vers jó tanácsokat ad a tehénfejéssel kapcsolatban. A tehénnek először is kell, hogy legyen egy borja, hogy a borjú iránti szeretetéből önként elegendő tejet adjon. Szükség van egy ügyes fejőlegényre is, valamint egy megfelelő sajtárra, amiben a tejet lehet tartani. Ahogy a tehén nem tud elegendő tejet adni, ha nincs mellette szeretett borja, úgy a Föld sem tud eleget teremni, ha nem érez szeretet azok iránt, akik Kṛṣṇa-tudatúak. Noha azt, hogy a Föld egy tehén formáját öltötte fel, jelképesnek is tekinthetjük, a jelentése itt nagyon egyértelmű. Ahogyan a tehén tejet ad borjának, úgy a Föld is biztosítja a táplálékot minden élőlény    —    vadállatok, madarak, méhek, csúszómászók és vízi lények    —    számára, ha az emberek nem asatok, adhṛta-vraták, ahogyan korábban elmondtuk. Amikor az emberi társadalom asattá, istentagadóvá válik, azaz nem Kṛṣṇa-tudatú, az egész világ szenved. Ha az emberi lények megfelelően viselkednek, az állatok is elegendő táplálékot kapnak, és boldogok lesznek. Az istentagadó ember, aki nem tudja, hogy kötelessége védelmeznie és táplálnia az állatokat, megöli őket, hogy húsukkal pótolja a nem elegendő gabonát. Így aztán senki sem elégedett, s ez az oka a világ jelenlegi helyzetének.