HU/SB 4.19.2
2. VERS
- tad abhipretya bhagavān
- karmātiśayam ātmanaḥ
- śata-kratur na mamṛṣe
- pṛthor yajña-mahotsavam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat abhipretya—a témán gondolkodva; bhagavān—a leghatalmasabb; karma-atiśayam—felülmúlja a gyümölcsöző cselekedetekben; ātmanaḥ—neki; śata-kratuḥ—Indra király, aki száz áldozatot mutatott be; na—nem; mamṛṣe—viselte el; pṛthoḥ—Pṛthu királynak; yajña—áldozati; mahā-utsavam—nagy szertartásokat.
FORDÍTÁS
Amikor a hatalmas Indra, a mennyek királya ezt meglátta, azon kezdett tanakodni, hogy Pṛthu király le fogja győzni őt a gyümölcsöző tettekben. Nem tűrhette, hogy Pṛthu király végrehajtsa a nagy áldozati szertartásokat.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban mindenki, aki azért jött, hogy élvezze az életet vagy uralkodjon az anyagi természeten, irigy másokra. Ezt az irigységet megtaláljuk még a mennyek királyában, Indrában is. A kinyilatkoztatott szentírásokból kiderül, hogy Indra számtalanszor irigynek mutatkozott, különösképpen, ha valaki rendkívüli gyümölcsöző tetteket végzett, vagy ha a yogát, a siddhiket gyakorolta. Nem tűrte el, ha ilyen történt, s mindenkit meg akart törni. Azért volt irigy, mert attól félt, hogy akik a misztikus yoga gyakorlásának érdekében nagy áldozatokat mutatnak be, elfoglalhatják a helyét. Ebben az anyagi világban senki sem tűri el a másik előrehaladását, így itt mindenkit matsarának, irigynek neveznek. A Śrīmad-Bhāgavatam elején éppen ezért azt olvashatjuk, hogy ez az írás azoknak szól, akik teljesen nirmatsarák (mentesek az irigységtől). Más szóval, aki nem mentes az irigység szennyeződésétől, az nem fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban. Azonban ha valaki egy bhaktát szárnyal túl a Kṛṣṇa-tudatban, akkor a bhakta azt gondolja, milyen szerencsés a másik, hogy így fejlődik az odaadó szolgálatban. Ez jellemzi a Vaikuṇṭhát: ott nincs irigység. Ellenben amikor valaki irigy a vetélytársára, az nem más, mint anyagi irigység. Azok a félistenek, akik valamilyen pozíciót töltenek be az anyagi világban, nem mentesek az irigységtől.