HU/SB 4.19.36
36. VERS
- ebhir indropasaṁsṛṣṭaiḥ
- pākhaṇḍair hāribhir janam
- hriyamāṇaṁ vicakṣvainaṁ
- yas te yajña-dhrug aśva-muṭ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ebhiḥ—ezek által; indra-upasaṁsṛṣṭaiḥ—a mennyek királya, Indra által elkövetett; pākhaṇḍaiḥ—bűnös tettek; hāribhiḥ—nagyon vonzóak a szív számára; janam—az embereknek; hriyamāṇam—elvitte; vicakṣva—csak nézd; enam—ezek; yaḥ—aki; te—tiéd; yajña-dhruk—megzavarta az áldozat bemutatását; aśva-muṭ—aki ellopta a lovat.
FORDÍTÁS
Nézd csak, milyen zűrzavart okozott Indra, a mennyek királya az áldozat bemutatása közben, amikor elkötötte az áldozati lovat! E vonzó bűnöket, melyeket elkövetett, az emberek folytatni fogják.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.21) kijelenti:
- yad yad ācarati śreṣṭhas
- tad tad evetaro janaḥ
- sa yat pramāṇaṁ kurute
- lokas tad anuvartate
„Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.”
Indra király saját érzékkielégítése érdekében le akarta győzni Pṛthu Mahārāját a száz lóáldozat bemutatásában. Ellopta hát a lovat, s istentagadó emberek között rejtőzött el, álruhában, sannyāsīnak öltözve. Az efféle tettek vonzóak az emberek számára, s ezért rendkívül veszélyesek. Az Úr Brahmā úgy vélte, hogy jobb lenne véget vetni az áldozatnak, mintsem hagyni, hogy Indra további vallástalan folyamatokat vezessen be. Így gondolkodott az Úr Buddha is, amikor az emberek túlságosan belemélyedtek a védikus utasításokban javasolt állatáldozatok végzésébe. Az Úr Buddhának be kellett vezetnie az erőszak-nélküliség vallását, ellentmondva ezzel a védikus áldozatokra vonatkozó utasításoknak. Igazság szerint az áldozatok során a levágott állatoknak új életet adtak, ám az efféle képességekkel nem rendelkező emberek visszaéltek a védikus szertartásokkal, és fölöslegesen ölték le a szerencsétlen állatokat. Az Úr Buddhának ezért átmenetileg meg kellett tagadnia a Védák hitelességét. Nem szabad olyan áldozatokat bemutatni, amelyek rendellenes helyzetet eredményeznek. Jobb abbahagyni az ilyen áldozatokat.
Már többször elmondtuk, hogy képzett brāhmaṇa papok hiányában a Kali-yugában lehetetlen a Védákban javasolt rituális szertartásokat bemutatni. A śāstrák ezért azt tanítják, hogy végezzük a saṅkīrtana-yajñát, mellyel elégedetté tehetjük s imádhatjuk az Úr Caitanya formájában megjelenő Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az áldozatok bemutatásának végső célja az, hogy ezzel az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut imádjuk. Az Úr Viṣṇu, vagyis az Úr Kṛṣṇa jelen van az Úr Caitanya formájában, ezért az intelligens embereknek arra kell törekedniük, hogy elégedetté tegyék Őt a saṅkīrtana-yajña végzésével. Korunkban ez a legegyszerűbb módja annak, hogy örömet szerezzünk az Úr Viṣṇunak. Az embereknek meg kell fogadniuk a különféle śāstrák utasításait az ebben a korban elvégzendő áldozatokra vonatkozólag, s nem szabad fölösleges zavart kelteniük e bűnös Kali-korban. A Kali-yugában az emberek szerte a világon rendkívül értik a módját, hogyan építsenek vágóhidakat, hogy lemészárolják az állatokat, amiket azután megesznek. Ha az ősi rituális szertartások még érvényben lennének, az arra bátorítaná az embereket, hogy egyre több állatot öljenek le. Kalkuttában sok hentesüzletben elhelyezik Kālī istennő mūrtiját, és a húsevők azt gondolják, hogy helyes, ha ilyen üzletekben vásárolnak húst, mert azt remélik, hogy így a Kālī istennőnek felajánlott étel maradékát eszik. Nem tudják, hogy Kālī istennő sohasem fogad el nem-vegetáriánus ételt, mert ő az Úr Śiva erényes felesége. Az Úr Śiva szintén kiváló vaiṣṇava, aki sohasem fogad el nem-vegetáriánus ételt, Kālī istennő pedig az Úr Śiva ételmaradékait eszi. Lehetetlen tehát, hogy Kālī húst vagy halat egyen. Az ilyen felajánlásokat Kālī istennő bhūtákként, piśācákként és rākṣasákként ismert társai fogadják el, s akik Kālī istennő prasādáját eszik hús vagy hal formájában, valójában nem az ő, hanem a bhūták és piśācák maradékát fogyasztják.