HU/SB 4.19.37
37. VERS
- bhavān paritrātum ihāvatīrṇo
- dharmaṁ janānāṁ samayānurūpam
- venāpacārād avaluptam adya
- tad-dehato viṣṇu-kalāsi vainya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhavān—felséged; paritrātum—felszabadítani; iha—ebben a világban; avatīrṇaḥ—alászálltál; dharmam—vallásos folyamat; janānām—az embereknek; samaya-anurūpam—az időnek és a körülményeknek megfelelően; vena-apacārāt—Vena király bűnei által; avaluptam—szinte eltűnt; adya—jelen pillanatban; tat—övé; dehataḥ—a testből; viṣṇu—az Úr Viṣṇunak; kalā—egy teljes rész része; asi—te vagy; vainya—ó, Vena király fia.
FORDÍTÁS
Ó, Pṛthu király, Vena fia! Szerves részeként az Úr Viṣṇu kiterjedése vagy. Vena király bűnei miatt szinte kivesztek a vallásos elvek, ám a szükséges pillanatban alászálltál az Úr Viṣṇu inkarnációjaként. Valójában a vallásos elvek megvédelmezése érdekében jelentél meg Vena király testéből.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 4.8) elmondja, hogyan pusztítja el az Úr Viṣṇu a démonokat, s hogyan védi meg a hívőket:
- paritrāṇāya sādhūnāṁ
- vināśāya ca duṣkṛtām
- dharma-saṁsthāpanārthāya
- sambhavāmi yuge yuge
„A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.”
Viṣṇu két kezében mindig buzogányt és cakrát tart, hogy elpusztítsa a démonokat, a másik két kezében pedig kagylókürt és lótusz van, hogy megvédelmezze bhaktáit. Amikor inkarnációja eljön erre a bolygóra vagy ebbe az univerzumba, az Úr egyidejűleg megöli a démonokat és megvédelmezi bhaktáit. Az Úr Viṣṇu néha az Úr Kṛṣṇa vagy az Úr Rāma személyében jön el. A śāstrák említést tesznek ezekről a megjelenésekről. Néha śaktyāveśa-avatārákként jelenik meg, mint az Úr Buddha. Ahogyan azt korábban elmagyaráztuk, a śaktyāveśa-avatārák olyan inkarnációk, akik élőlények ugyan, de Viṣṇu a saját hatalmával ruházza fel őket. Az élőlények szintén az Úr Viṣṇu szerves részei, de nem rendelkeznek olyan hatalommal, mint Ő. Amikor tehát egy élőlény Viṣṇu inkarnációjaként száll alá, akkor őt az Úr különleges hatalommal látja el.
Amikor Pṛthu királyt az Úr Viṣṇu inkarnációjának nevezik, tudnunk kell, hogy ő śaktyāveśa-avatāra, az Úr Viṣṇu szerves része, akit Ő Maga hatalmazott fel. Minden élőlényt, aki az Úr Viṣṇu inkarnációjaként cselekszik, az Úr Viṣṇu hatalmaz fel a bhakti kultuszának prédikálására. Az ilyen ember úgy cselekedhet, mint az Úr Viṣṇu. Képes érvekkel legyőzni a démonokat, és a śāstra elveinek szigorú követésével a bhakti kultuszt prédikálja. A Bhagavad-gītā szerint, ha azt látjuk, hogy valaki rendkívül eredményesen prédikálja a bhakti kultuszt, tudnunk kell róla, hogy az Úr Viṣṇu, az Úr Kṛṣṇa különleges hatalommal áldotta meg. A Caitanya-caritāmṛta (Antya 7.11) megerősíti: kṛṣṇa-śakti vinā nāhe tāra pravartana, senki sem lenne képes az Úr szent nevének dicsőségéről beszélni, ha Ő nem hatalmazná fel erre. Arra, ki becsmérel egy ilyen felhatalmazott személyiséget, vagy hibát keres benne, úgy kell tekintenünk, hogy sértést követett el az Úr Viṣṇu ellen, s így rászolgál a büntetésre. Bármennyire próbálkoznak az efféle bűnösök azzal, hogy hamis tilakát és mālāt viselve vaiṣṇavának mutassák magukat, az Úr sohasem bocsátja meg nekik, ha megbántanak egy tiszta vaiṣṇavát. A śāstrákban sok példát találunk erre.