HU/SB 4.2.22
22. VERS
- gṛheṣu kūṭa-dharmeṣu
- sakto grāmya-sukhecchayā
- karma-tantraṁ vitanute
- veda-vāda-vipanna-dhīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gṛheṣu—a családi életben; kūṭa-dharmeṣu—a követelőző vallásosságnak; saktaḥ—vonzódva; grāmya-sukha-icchayā—az anyagi boldogság vágyához; karma-tantram—gyümölcsöző tetteket; vitanute—végez; veda-vāda—a Védák magyarázataihoz; vipanna-dhīḥ—elvész az intelligencia.
FORDÍTÁS
Az olyan családi élet, amikor a vallás gyakorlása nem több puszta követelőzésnél, s amikor az ember az anyagi boldogsághoz és így a Védák felületes magyarázataihoz vonzódik, megfosztja az embert minden értelmétől, és a gyümölcsöző cselekedetekhez láncolja, melyeket mindenek fölött állónak tekint.
MAGYARÁZAT
Akik a testi léttel azonosulnak, azok ragaszkodnak a védikus írásokban javasolt gyümölcsöző cselekedetekhez. A Védák többek között kijelentik, hogy aki betartja a cāturmāsya fogadalmát, az elnyeri az örök boldogságot a mennyek országában. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy a Védák virágos szavai leginkább azokat vonzzák, akik a testnek gondolják magukat. Számukra a mennyekben elérhető boldogság jelent mindent, s nem tudják, hogy fölötte ott van a lelki világ, Isten országa, és arról sem tudnak, hogy bárki eljuthat oda. Nem rendelkeznek tehát transzcendentális tudással, arra azonban ügyelnek, hogy betartsák a családi élet szabályait, s így következő életükben eljuthassanak a Holdra vagy egy másik mennyei bolygóra. A vers kijelenti, hogy az ilyen emberek a grāmya-sukhához, az anyagi boldogsághoz ragaszkodnak, s nem ismerik az örök, gyönyörteli lelki életet.