HU/SB 4.2.26
26. VERS
- sarva-bhakṣā dvijā vṛttyai
- dhṛta-vidyā-tapo-vratāḥ
- vitta-dehendriyārāmā
- yācakā vicarantv iha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarva-bhakṣāḥ—mindent megesznek; dvijāḥ—a brāhmaṇák; vṛttyai—a test életben tartásáért; dhṛta-vidyā—tanulnak; tapaḥ—lemondás; vratāḥ—és fogadalmak; vitta—pénz; deha—a test; indriya—az érzékek; ārāmāḥ—az elégedettség; yācakāḥ—koldusokként; vicarantu—vándoroljanak; iha—itt.
FORDÍTÁS
Ezek a brāhmaṇák csak azért tanulnak, csak azért végeznek lemondásokat, és csak azért tesznek fogadalmakat, hogy testüket fenntartsák. Elveszítik majd minden képességüket arra, hogy különbséget tegyenek ehető és ehetetlen között, s házról házra járva csak azért koldulnak majd pénzt, hogy elégedetté tegyék a testüket!
MAGYARÁZAT
A harmadik átok, amivel Nandīśvara a Dakṣa pártját fogó brāhmaṇákat sújtotta, teljes mértékben beteljesült a Kali-korban. A brāhmaṇák, akik most már csupán nevükben azok, nem törődnek többé azzal, hogy megértsék a Legfelsőbb Brahman természetét, noha brāhmaṇának azt nevezik, aki elsajátította a Brahmanról szóló tudást. A Vedānta-sūtrában szintén azt olvashatjuk, hogy — athāto brahma-jijñāsā — ennek az emberi életformának az a célja, hogy megértsük a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot, egyszóval hogy a brāhmaṇa szintre emelkedjünk. Sajnos azonban napjaink állítólagos brāhmaṇái, akik eredetileg brāhmaṇák családjában születtek, nem teljesítik többé előírt kötelességeiket, de azt sem engedik, hogy mások kerüljenek a brāhmaṇák posztjára. A brāhmaṇák tulajdonságairól minden szentírás beszél, a Śrīmad-Bhāgavatam, a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás egyaránt. A brāhmaṇa nem egy olyan cím vagy rang, melyet örökölni lehet, ám a magukat brāhmaṇáknak nevező emberek azonnal tiltakoznak, ha valaki, aki nem brāhmaṇa (hanem például śūdra) családban születik, egy hiteles lelki tanítómester utasításainak követésével a kellő tulajdonságokra szert téve megpróbál brāhmaṇa lenni. Nandīśvara átkának köszönhetően az ilyen brāhmaṇák valóban válogatás nélkül mindent megesznek, s pusztán azért élnek, hogy fenntartsák halandó anyagi testüket és annak családját. Ezek a mélyre süllyedt, feltételekhez kötött lelkek nem méltóak arra, hogy brāhmaṇáknak nevezzék őket, a Kali-yugában mégis annak tartják magukat, s ha valaki igazán el akarja sajátítani a brahminikus tulajdonságokat, mindent megtesznek, hogy akadályozzák előrehaladását. Ez jellemző erre a korra. Caitanya Mahāprabhu határozottan elítélte ezt a felfogást. Rāmānanda Rāyának beszélgetésük során elmondta, hogy függetlenül attól, hogy valaki brāhmaṇa vagy śūdra családban született, hogy házasember-e vagy sannyāsī, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát, akkor minden bizonnyal lelki tanítómester. Caitanya Mahāprabhunak sok olyan tanítványa volt, akiket śūdráknak tekintettek, köztük például Haridāsa Ṭhākura és Rāmānanda Rāya. Még a Gosvāmīkat is, az Úr Caitanya legfőbb tanítványait is kitaszították a brāhmaṇák közösségéből, ám Caitanya Mahāprabhu kegyéből valamennyien a legkiválóbb vaiṣṇavák lettek.