HU/SB 4.2.27
27. VERS
- tasyaivaṁ vadataḥ śāpaṁ
- śrutvā dvija-kulāya vai
- bhṛguḥ pratyasṛjac chāpaṁ
- brahma-daṇḍam duratyayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—övé (Nandīśvaráé); evam—így; vadataḥ—szavak; śāpam—az átok; śrutvā—hallatán; dvija-kulāya—a brāhmaṇáknak; vai—valóban; bhṛguḥ—Bhṛgu; pratyasṛjat—tette; śāpam—átkot; brahma-daṇḍam—egy brāhmaṇa büntetése; duratyayam—legyőzhetetlen.
FORDÍTÁS
Amikor Nandīśvara megátkozta a kaszt-brāhmaṇákat, a bölcs Bhṛgu válaszként a brāhmaṇák visszaverhetetlen átkával sújtott le az Úr Śiva valamennyi hívére.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a duratyaya szó a brahma-daṇḍára, a brāhmaṇák átkára vonatkozik. A brāhmaṇák átka rendkívül súlyos, ezért duratyayának, visszaverhetetlennek tekintik. Az Úr a Bhagavad-gītāban elmondja, hogy a természet szigorú törvényei legyőzhetetlenek. Éppen így legyőzhetetlen az az átok is, amit egy brāhmaṇa ejt ki a száján. A Bhagavad-gītā azonban azt is kijelenti, hogy az anyagi világban az átkok és az áldások végső soron mind anyagi dolgok. A Caitanya-caritāmṛta megerősíti, hogy ebben az anyagi világban az, amit áldásnak és az, amit átoknak tekintenek, egy és ugyanaz, mert mindkettő anyagi. Ahhoz, hogy az ember megszabadulhasson ettől az anyagi szennyeződéstől, az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél kell menedéket keresnie, ahogyan azt a Bhagavad-gītā javasolja (BG 7.14): mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te. A legjobb út, ha felülemelkedünk minden anyagi átkon és áldáson, s a Legfelsőbb Úrnál, Kṛṣṇánál keresünk menedéket, megőrizve transzcendentális helyzetünket. Akik oltalmat találtak Kṛṣṇánál, mindig békések; senki sem átkozza meg őket, és ők sem akarnak megátkozni senkit. Ez jellemzi a transzcendentális szintet.